A világ legnagyobb laboratóriuma
A Mexikói-öbölben a BP egyik mélytengeri fúrótornyánál április 20-án történt katasztrófa következtében kikerült olaj (közel 700 millió liter, valamint kb. 7 millió liter oldószer) a világ eddigi legsúlyosabb olajszennyeződése. Az öböl vízi és tengerparti élővilágát alapjaiban megrengető olajáradat miatt a terület a világ legnagyobb kutatólaboratóriumává változott, ahol az „in vivo kísérletek” kaotikus és ellenőrizetlen körülmények között zajlanak már hoszszú ideje. Miután elérkezett az idő a szomorú helyszíni szemlére, kutatók hada érkezett a térségbe, hogy felmérje a károkat és az esetleg megkezdődött „gyógyulási” folyamatokat. Van, aki már évekre elegendő adatot gyűjtött össze, mások még csak most sietnek mintát gyűjteni a különböző élőhelyeken.
A tenger mélyén felhőszerű alakzatokba tömörült olajfoltok vizsgálatakor nemrégiben kiderült, hogy azokban olyan ismert és ismeretlen baktériumok szaporodtak el, melyek a hideg környezetben képesek lebontani a szénhidrogéneket. A mikrobák olyan sikeresen vették fel a harcot egy Manhattan méretű víz alatti olajfelhővel szemben, hogy az mostanra gyakorlatilag kimutathatatlanná vált. A hírről a Science folyóiratban a múlt hét elején számolt be Terry Hazen, a kutatcsoport vezetője, jóllehet más szakértők még vitáznak arról, hová tűnt az eltűnt olaj.
Rákok, osztrigák és egyéb apró állatok élnek a tenger fenekén, melyek elpusztulhatnak, ha olaj szennyezi be búvóhelyeiket. A tengerfenéki élőlények változásainak nyomon követése ezért az olajszennyeződés terjedéséről adhat képet. Charlotte Brunner az oxigénben gazdag homok pórusaiban élő egysejtű likacsosházúakat (Foraminiferákat) tanulmányozza. Az olajszennyeződés elpusztítja a sok oxigént igénylő fajokat, így túlsúlyba kerülhetnek az alacsony oxigénkoncentrációt elviselő egysejtűek. Miután ezek a lények a tápláléklánc alján helyezkednek el, a fajösszetételükben bekövetkező változások jelentős következményekkel járhatnak.
A tengerbe ömlő olajhoz hasonlóan súlyos környezetkárosítók a mezőgazdasági területekről a vizekbe mosott felesleges tápanyagok. Azt azonban senki nem tudja, mivel jár, ha a kétféle szennyezés egyszerre következik be. A vízbe kerülő tápanyagok miatt eddig minden nyáron tömegesen elszaporodtak az algák a tengerben. A pusztulásukat és tengerfenékre süllyedésüket követő rothadás oxigént von el a vízből. A kutatók már az olajszennyeződés előtt megállapították, hogy 1985 óta az idei nyár hozza az ötödik legnagyobb oxigénhiányos halálzónát a Mexikói-öbölbe. Annak kiderítéséhez, hogy ez a folyamat az olajszennyeződés miatt hogyan módosul, Michael Roman amerikai kutató egy Scan-Fish nevű műszerrel vizsgálja a különböző vízrétegeket. A függőlegesen mozgó készülék méri a víz hőmérsékletét, oxigéntartalmát, a benne található szerves anyag mennyiségét és a zooplankton-populációkat. Roman ezzel egy időben a halak elterjedését is feltérképezi, és az adatok segítségével a halott és olajfoltos zónákról egy 3D-s térképet készít. Ezt felhasználva kimutatja, hogy a két környezeti probléma hogyan befolyásolja a zooplanktonok és a halrajok eloszlását. Az így nyert adatok a 2003 óta évente nyert korábbi adatokkal is öszszevethetők. Azon túl, hogy az olaj mérgező a planktonra és a halakra, növeli az oxigénmentes halálzónákat, ráadásul az olajfaló baktériumok többségének a tevékenysége is az oxigénszint további csökkenéséhez vezet. A tenger felszínén úszó olajfoltok pedig az oxigén légkörből való vízbe kerülését akadályozzák meg.
Az öböl legeldugottabb zugaiba is eljutó olaj toxikusságának mértékéről a tengeri állatvilág génállománya is képet adhat. Amikor a tengeri élőlények olajjal találkoznak, aktivizálódik bennük a legtoxikusabb szénhidrogének lebontását elősegítő ún. CYP1A gén.Joe Griffiths a CYP1A gén aktivitást akarja felhasználni az olajszennyezés kiterjedtségének méréséhez. Ehhez az osztrigák, tarisznyarákok és halak mintavételén túl a víz olajtartalmát is mérni akarja. Előfordulhat, hogy az állaton nem látszik, hogy már találkozott az olajjal, ám génjei árulkodni fognak.
Az olajszennyezés súlyosan károsíthatta és károsíthatja a Mexikói-öbölben élő mélytengeri korallokat is. Ennek mértékéről várhatóan a napokban számolnak be a kutatók. A delfinek és a nagyobb testű halak, mint pl. a tonhal, a közepes vízmélységben élő kisebb halakkal táplálkoznak. Miután az olajszenynyezés elsősorban a sekélyebb vízrétegeket érintette, egyelőre nem tudni, milyen hatással volt az 1500 m-nél nem mélyebben élő halakra és a velük táplálkozó élőlényekre. Joseph Torres floridai kutató szeptemberben fog halakat megmintázni az öbölben, a helyzet felméréséhez.
A nőstény kék tarisznyarák a folyótorkolatokból minden évben a tengerbe vándorol, hogy lerakja petéit. A nyílt vízen eltöltött egy hónap után a folyótorkolathoz visszatérő lárvákon mutatkozó elszíneződés a rákpáncél alá szorult olajszennyeződésnek tűnik. Ez azért aggasztó, mert ezek az állatok más állatok táplálékai, a felnőtt példányokra pedig fontos kereskedelmi halászat épült.
