Miért ölték meg az apróságokat?
A lelőhelyet még 1912-ben fedezte fel és tárta fel Alfred Heneage Cocks régész, ám mára teljesen feledésbe merült, míg az Aylesburyben lévő Buckinghamshire Megyei Múzeumban valakinek kezébe nem akadt Cocks ásatási feljegyzése és mellette 300 doboznyi eredeti fénykép és leletanyag. A tárgyak meglehetősen szokatlanok voltak, előkerült például a dobozokból nagy számban vas íróvessző, amivel viasztáblára írtak, de mind közül a legmeghökkentőbbek az apró csontvázak voltak. „Aprólékos munka után 40 csecsemő csontjait különítettük el. Cocks feljegyzései szerint 97 csontváz került elő 1912-ben. Egyelőre nem tudni, hol van a többi csontváz. Cocks a csecsemőmaradványok többségét egy római kori szemetesgödörben, kettőt a villa padlója alatt, egyet pedig egy falüregben talált meg” – mondta el Jill Eyers, a Chiltern Archaeology igazgatója, kutatásvezető.
Antropológiai vizsgálatok után kiderült, hogy a csecsemők 40 hétnyi terhesség után, rögtön születésük után haltak meg. Kutatók szerint minden jel arra mutat, hogy a csecsemőket előre megfontoltan ölték meg. Egyáltalán nem szokatlan jelenség, hogy római kori villa területén csecsemősír kerüljön elő, de az eddig feltárt ilyen sírokban a gyermekek kora a koraszülöttől 2 éves korig változó volt. Kétéves kor után a rómaiak „teljes értékű személynek” tekintették a gyermeket, és a felnőttek által használt sírkertben temették el őket – mondta el Eyers professzor.
A megölt csecsemőket mintegy 100 éven át, a III. és IV. században, a római uralom utolsó időszakában „temették el” a villa területén. Egyetlen csontmaradványon sem fedezhető fel deformitás nyoma, feltehetően egészséges kisbabaként születtek meg, ezért a kutatók azt feltételezik, hogy prostituáltak szabadultak meg így nem kívánt csecsemőiktől. Ez egyúttal felveti annak a lehetőségét is, hogy a villa bordélyként üzemelt a római Britanniában. Ugyanakkor a mai Hambleden a római korban félreeső, poros, csendes uradalmi villa volt, nehezen elképzelhető, hogy bordélyház üzemelt volna benne. Tény azonban, hogy az 1988-ban a dél-izraeli Ashkelonban talált római kori fürdőházban – ami bizonyítottan bordélyként működött – is találtak 100 csecsemő-csontmaradványt, amelyekről azt feltételezik, hogy a prostituáltak nem kívánt gyermekeinek maradványai. Ezt azonban máig nem tudták a kutatók egyértelműen bizonyítani, ráadásul ókori szövegek arról számolnak be, hogy a római kori prostituáltak nagyon is tisztában voltak azzal, miképpen lehet nemkívánatos terhességeiketmegszakítani. Ashkelon ugyanakkor forgalmas, mozgalmas város volt a római korban, míg a Yewden Villa egy helyi földesúr birtokközpontja volt.
Dr. Eyers szerint az is elképzelhető, hogy a csecsemőket feláldozták, vagyis rituális gyilkosságok áldozatai lettek. Másik lehetőség, hogy a villa afféle császári gabonabeszerző központ volt, és számos művelt, írni és számolni tudó munkás dolgozott benne. Ezt támaszthatja alá a sok íróvessző. A nőket azért fogadták fel, hogy dolgozzanak, nem azért, hogy gyermeket neveljenek, talán munkájuk védelmében ölték meg az asszonyok csecsemőiket.
A kutatók egyelőre azt sem tudják, miként haltak meg a csecsemők. Más ókori társadalmakban megfojtották a kisbabákat, elképzelhető, hogy a Yewden Villa csecsemőivel is ez történt. Ugyanakkor néhány csontmaradványon vágás nyoma fedezhető fel. További alapos vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy a csecsemők halálának módját megállapíthassák.
Természetesen a felfedező Cockst is foglalkoztatta a kérdés, miért haltak meg ezek a csecsemők. Ő úgy vélte, hogy a III., IV. században szokássá válhatott a környéken, hogy a nem kívánt terhességből születő gyermekeket a villa elé tették ki a földre és otthagyták meghalni őket. Eyers és kutatótársai szerint azonban ez a római korban szokatlan gyakorlat volt, sokkal inkább hasonlított Cocks saját korának, a viktoriánus Angliának a gyakorlatához.
