A két gyártó óriás, az amerikai Boeing és az európai Airbus egyaránt a hatodik generációs utasszállítók, a most használatos gépek zömének kiöregedése után, 2030-tól gyártásra kerülő járművek kialakításával foglalkozik. Egyelőre előtervek, koncepciók közzétételével, amilyen például az Airbus 2030 Concept.

Az európai konszern szakemberei a legkülönbözőbb médiákban ismertetik elképzelésüket a „jövő utasszállítójáról”, amelyet az augusztusi farnborough-i légi bemutatón Charles Champion, a konszern elnökhelyettese mutatott be. Hangsúlyozta, hogy pontosan ilyen repülőgép aligha fog levegőbe emelkedni, de ezen a tervezeten már fellelhető a legtöbb várható fejlesztés.

A legfontosabb a gép minimális légellenállást keltő, végsőkig áramvonalas alakja és a vitorlázó repülőkre emlékeztetően karcsú szárnya. A szárnyak végein lévő ívelt wingletek, fülek az ott gerjedő légörvénylést szinte elsimítják. Az U alakú farokrész ívelten alkot átmenetet a vízszintes magassági és a függőleges oldalkormány-felületek között, így azok találkozásánál sem gerjed légellenállást növelő örvénylés.

A gázturbinás sugárhajtóműveket félig beillesztették a törzs hátsó oldalaiba, ami által azok légellenállása is jóval kisebb, mint a szokásosan a szárnyak alá függesztetteké. Ezeknek az aerodinamikai fejlesztéseknek köszönhetően a 2030 Concept légellenállása feleakkora lenne, mint egy hasonló befogadóképességű mai Airbus 330-asé.

A továbbiakról viszont Robert Mannings, a cég futurológusa adott tájékoztatást. Elsőként az okos ülésekről, melyek az utas alakjához és méretéhez igazíthatók. Aztán az átlátszó törzsfalakról, amelyek révén körpanorámát élvezhetnek az utasok. A magasságot nem kedvelők kabinjaiba viszont hologramokkal akár egy pálmakert hangulatát varázsolhatják. Minden korszerű eszközt – üzemanyagcellákat, testhőt is hasznosító hőelemeket stb. – is felhasználnak az áramfogyasztás mérséklésére. A gyors karbantartás érdekében olyan könnyű és erős anyagokat építenek be, melyek vízzel is jól tisztíthatók. Mindezek alapján a 2030 Concept a gazdaságos 950 km/órás sebességgel repülés esetén feleanynyi üzemanyagot fogyasztana, mint mostani elődei. Ez nemcsak az üzemanyagköltséget, hanem a környezetszennyezést is ilyen arányban csökkenti.

Olyan, már-már sci-fibe illő üzemanyag-takarékosság is felmerült, hogy az azonos célhoz tartó gépek szoros, V alakú kötelékben repüljenek,mint a darvak. Úgy az élen repülő gép által megtört légrétegben az azt követőknek kisebb légellenállást kellene leküzdeniük. De üzemanyag-megtakarítási lehetőségként, különösen hosszú távú utaknál közbenső leszállások helyett szóba került a menet közbeni, levegőben való utántöltés.

A nagy gyártók mellett a NASA is kiírt egy „jövő utasszállítója” pályázatot. Annak nyertesei, a michigani MIT műegyetem aerodinamikusai és hallgatói viszont két, speciálisan széles szárnyú, a Condaeffektust hasznosító koncepciót dolgoztak ki, amelyekkel ugyancsak felére csökkenthető az üzemanyag-fogyasztás. Annak a (lapunk június 8-i számában ismertetett ) megoldásnak viszont nagy hátránya, hogy a kabinoknak nem vagy csak néhánynak lenne ablaka.

Az Airbus 2030-ra álmodott gépe. A hajtóműveket beépítenék a törzsbe, a szárnyak végén lévő fülek ugyanúgy felfelé görbülnek, ahogy az U alakú farokrész két vége