Az 1997 októberében indított Cassini amerikai űrszonda feladata a Szaturnusz közeli vizsgálata. Az óriásbolygó körül keringő Cassini elemzi annak légkörét, mágneses terét és hatalmas gyűrűrendszerét. Időnként pedig a holdak mellett is elhalad. Az ilyen elhaladások során új világok tárulnak elénk, a kutatók olyan felfedezéseket tesznek, melyeket talán a meglepő és váratlan, döbbenetes szavaink írnak le a legjobban.

A Titán már önmagában is az egyik legérdekesebb hold a Naprendszerben. Az egyetlen, aminek összefüggő légköre van. Ennek a légkörnek a fő alkotója a nitrogén, de a felső légkörben szerves molekulák is találhatók. Utóbbiak miatt nem lehet átlátni a légkörön, így a hold felszínéről a Voyager űrszondák elhaladásakor semmilyen információt nem szereztek a kutatók. Éppen ezért töltötte el nagy várakozással a szakembereket és az űrkutatás iránt érdeklődőket a Cassini küldetése. Hatalmas parabolaantennáját úgy építették, hogy segítségével radarjelekkel letapogathassa a hold felszínét. Emellett az Európai Űrügynökség megépítette az űrszondára illesztett, Huygens nevű leszállóegységet, amely 2005 januárjában sikerrel landolt a Titánon. Leszállása közben a Huygens felvételeket készített a hold folyóvölgyeiről. A Cassini és a Huygens együttes mérései alapján bebizonyosodott, hogy a holdon metán, etán és propán alkotta tavak, folyók találhatók, melyek párolognak, majd eső formájában ismét feltöltődnek. Így derült fény az egyetlen Földön kívül lévő naprendszerbéli folyadékciklusra.

A Cassini a hold déli féltekének legnagyobb taváról többször készített radarfelvételeket. Az Ontario Lacus méretét 2005-ben és 2009-ben is sikerült meghatározni. Előbbi kép a területről nyári, az utóbbi pedig őszi időszakban készült. A tópart négy év alatt mintegy 10 kilométert húzódott vissza. A tavat kitöltő folyadék becsült összetétele és a felszíni mintegy mínusz 185 Celsius-fokos hőmérséklet figyelembevételével a California Institute of Technology (CalTech) szakemberei megbecsülhették a tó maximális mélységét. Ez hozzávetőleg 8 méternek adódott.

A felfedezés közelebb visz minket a Naprendszerben az ősi Földhöz ma leginkább hasonlító világ megismeréséhez. Az égitestet tavak, folyók borítják, de emellett – szintén a radarképek alapján – már egy vulkánt is felfedeztek rajta. S most kiderült, a folyadékciklus (a földi vízciklus alapján metánciklusnak is nevezhetnénk) is jelen van a holdon. Ugyanakkor a felfedezés további, megválaszolásra váró kérdéseket vet fel. Vajon a tó a teljes kiszáradás felé tart, vagy a lehulló eső idővel feltölti? A többi tónál is megfigyelhető-e ez a változás, netán ez – pél dául „geológiai” okokból – csak az Ontario Lacusra jellemző? A tavakat tápláló folyók közül sok már kiszáradt –esetleg ezt is az évszakos változás okozza?

A kérdésekre a Cassini adatainak további elemzése adhat választ. Az amerikai és az európai szakemberek most két új küldetés tervének kidolgozásán dolgoznak. Az egyik a Titan Saturn System Mission, a másik a Titan Mare Explorer nevet kapta: mindkét küldetés elsősorban a Szaturnuszt és holdrendszerét vizsgálná, miközben továbbfejlesztett leszállóegységet küldenének a Titánra. Ám – ha meg is valósulnak – indításukra még legalább tizenöt évet kell várni.

Az Ontario Lacus a Cassini felvételén