A tizenegy korábbi, úgynevezett randomizált (a betegeket véletlenszerűen kiválasztó), placebós vizsgálat adatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az osteoporosis kezelésében használt kalciumpótló szerek idős nőkön növelik a szívinfarktus és más szívesemények kockázatát. Az infarktusrizikó fokozódása szignifikáns (30 százalékos), valamivel kisebb (nem szignifikáns) a stroke-é és a halálozásé. Az adatok 12 ezer embert jellemeznek. Bár a kockázat növekedése nem nagymérvű, a cikk szerzői (Mark Bolland újzélandi kutató és munkatársai) még ezt is veszélyesnek tartják, hiszen a teljes populációra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Fennáll tehát a veszély, hogy a széles körben alkalmazott gyógyszeres kalciumpótlás a nagy számok törvénye alapján már jelentős rizikónövekedést jelent.

Egyáltalán nem meglepő, hogy fokozott kalciumfogyasztás mellett a koronáriameszesedés gyakoribbá válik – írja a cikkhez fűzött hozzászólásában Paul Battle orvos, a coloradói Denverből. Ismert, hogy az osteoporosisban szenvedők kardiovaszkuláris kockázata eleve négyszerese az egészségesekének. Azt is tudjuk, ahhoz, hogy a csontban kalcium felhalmozódjon, K2-vitaminra van szükség. Ebből viszont az osteoporosisos betegek 70 százalékának a szervezetében a szükségesnél jóval kevesebb van. Ha kalciumot „számolatlanul” adagolunk, az a vitamin hiá nyában nem a csontokban, hanem a koszorúerekben rakódik le, és érelmeszesedés alakul ki. Korábban végzett vizsgálatok szerint, ha a K2-vitamint megfelelően pótolják, a koronáriabetegség előfordulása 60 százalékkal csökken.

John Cleland professzor és munkatársai a közlemény szerkesztőségi kommentárjában hangsúlyozzák: a kalciumpótlás és a fokozott infarktuskockázat összefüggése az összes vizsgálatra egyöntetűen érvényes. Egyszersmind kifejtik, az osteoporosisban szokásos kalciumpótlásnak meglehetősen csekélyek a szakirodalomban igazolt, tudományos tényeken alapuló indokai. Lehetséges, hogy a D-vitamin-kezelés önmagában is elégséges volna.

A szerzők úgy vélik: a gyógyszeres kalciumkezelés kérdését gyorsan tisztázni kell, mint ahogy azt is, hogy mikor és milyen formában és mennyiségben szükséges ez a terápia. Azt is tisztázni kell, hogy a csont épségének megóvásához mikor elégséges önmagában a D-vitamin.