Főzök, tehát ember vagyok
Az evolúciós alkalmazkodással elvben összhangban áll az, hogy a hőkezelt élelemhez rövidebb bélcsatorna tartozik. Az amerikai Richard Wrangham által kigondolt „főttétel-elmélet” mégis megosztja az ősemberkutatókat. Wrangham szerint 1,8 –2 millió évvel ezelőtt a Homo erectus vagy talán egy közvetlen őse ízlelhette meg először a véletlenül tűzbe esett ételt. Ezt követően távoli elődeink megtanulták, hogyan bánjanak a tűzzel sütés, főzés céljából, és ennek eredményeként akaratlanul több tápanyaghoz jutottak.
Christopher Organ és Charles Nunn, szintén amerikai kutatók, úgy vélik, ha az ember az egyetlen hőkezelt élelemhez alkalmazkodó élőlény, akkor valószínűleg a főemlősök közül mi töltjük a legkevesebb időt rágással, mivel a főtt étel általában puhább, mint a nyers. Elképzelésük igazolására megvizsgálták, hogy milyen összefüggés található a különböző főemlősfajok rágással eltöltött ideje és testmérete között. Azt is figyelembe vették, hogy az egyes fajok, milyen rokonságban álltak egymással. Elméletileg egy, a mi testméretünknek megfelelő főemlős ébren töltött idejének 48 százalékát tölti rágással, mi azonban kevesebb mint 10 százalékát!
Ezt követően a kutatók összehasonlították az őrlőfogak méretét, és azt találták, hogy az emberi zápfogak testnagysághoz viszonyított mérete jóval kisebb a főemlősök átlagos zápfogméreténél. Amikor vizsgálataikba bevonták a kihalt emberszabásúak fosszíliának fogleleteit is, kiderült, hogy a Homo habilis és kortársa, a Homo rudolfensis őrlőfogainak mérete a hasonló testméretű főemlősök átlagos zápfogméretével egyezik. Azonban testméretükhöz képest aNeander-völgyi ősemberek és közvetlen ősünk, a Homo erectus is kis fogakkal rendelkezett. Leslie Aiello, az antropológiai kutatásokat támogató Wenner Gren Alapítvány elnöknője szerint a kutatók már régóta tudják, hogy a Homo erectus zápfogai jóval kisebbek, mint a korai emberszabásúaké, azonban erre eddig senki nem talált magyarázatot.
Miután a hőkezelés miatt az ételeket kevesebb ideig kell rágni és könnyebb megemészteni, Wrangham úgy véli, az így nyert többletenergia lehetővé tette a nagyobb agy kifejlődését és az összetettebb szociális kapcsolatok kialakulását. Véleménye szerint a fosszíliák elemzéséből az derül ki, hogy az emberszabásúak agya pontosan ebben az időszakban indult gyors növekedésnek.
Az agy meglódult fejlődésére azonban más magyarázatok is léteznek. Elképzelhető, hogy a gyors fejlődés például a 1,5–2 millió évvel ezelőtt kialakult húsfogyasztásra való átállásnak köszönhető. Bár a nyers hús nehezen emészthető, az ősemberek mégis több energiához juthattak belőle akár kevesebb rágással is, ha a húst összeaprították, és tápanyagban gazdagabb szöveteket ettek, például májat és szívet.
Egyetlen buktatója van csupán Wrangham főttétel-elméletének: nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az emberszabásúak egymillió évnél korábban használni tudták volna a tüzet. Aiello szerint ha Wranghamnak valóban igaza van, a főzésre használt „tűzhelyek” széles körben elterjedtek volna 1,5–2 millió évvel ezelőtt. Márpedig az ősember által lakott helyen talált tűz legrégebbi közvetlen bizonyítékát – elszenesedett kovakövet, magokat és kőeszközöket – egy mindössze 790 ezer éves lelőhelyen találták meg Izraelben.
Ősi szokás?
