Ilyen megoldásokon ügyködik például Chris Melhuish, a bristoli Robotika Labor vezetője, Ioannis Ieropoulos kollégájával együttműködve. Az autonóm módon mozgó-dolgozó robotot biomasszával „etetik”. A bevitt anyagból (ami lehet szennyvíz is, és ez külön előny, mert így tisztítása nem terheli a környezetet) a robot beleiben tanyázó baktériumokkal hidrogént állítanak elő, ezzel pedig üzemanyagcellákat táplálnak, amelyekből a működtetéshez szükséges villamos energia keletkezik. Az Ecobot III nevű robot olyan intelligens, hogy maga ballag a táplálást adó, megvilágított kifolyócsőhöz, mert felismeri a fényt. Itt szivattyú nyomja belé a részben már előfeldolgozott szennyvizet, amely 48 darab úgynevezett mikrobiális üzemanyagcellához (MFC) kerül. A táplálékban kap egyebek között ásványi anyagokat, sókat, élesztőkivonatot. De nemcsak ennie, innia is kell a robotnak, mert a víz az üzemelés közben részben elpárolog, ezért egy másik befolyónyílásnál gondoskodhat erről is.

Minden anyagcserének van tovább már nem hasznosítható kimenő üledéke, így az Ecobot táplálékának is, bár többször is recirkuláltatják, hogy minél több energia hasznosuljon belőle. Végül csak meg kell szabadulni az ürüléktől, egyrészt mert felhalmozódva eltömheti a szerkezeti elemeket, főleg az üzemanyagcellákat, másrészt, mivel a keletkező savas végtermékek megmérgezik, tönkretehetik a hasznos baktériumokat. A jelenlegi Ecobot már annyira okos (innen a III jelölés, mert több elődje is volt), hogy maga táplálja és itatja magát, sőt 24 óránként elmegy az ürítőtálcájához, és ott – akár egy jól nevelt macska – megszabadul a végterméktől. Ezzel a ciklussal hét napig tudja fenntartani magát.

A riválisoknak azonban nem kedvező a véleményük. Robert Finkelstein, az amerikai hadsereg által finanszírozott Energetikailag Autonóm Tapintó Robot (EATR) projekt vezetője szerint az angolok biomasszát emésztő és hasznosító robotja zsákutca, minthogy rossz a hatásfoka, és amellett túl lassan állítja elő az energiát. Az EATR viszont elégeti a biomasszát, és nem föleteti. Ehhez egy újonnan kifejlesztett belső égésű motort használnak, bár ezt még csak most fogják tesztelni. Reményeik szerint ezzel a megoldással a robotjuk önálló üzemmódban, 60 kilogramm biomasszát hasznosítva, 160 kilométert tud megtenni.

Az Ecobot fejlesztői viszont azzal érvelnek, hogy az ő robotjuk szinte mindenevő, többek között a szennyvizet is szereti, amit viszont aligha lehetne elégetni. Amellett a robot „bélrendszerében” tanyázó több száz baktériumfaj a legkülönfélébb táplálékokhoz tud alkalmazkodni. A robotmozgatáson kívül azért is nagyon előnyös a megoldásuk, mivel az üzemanyagcellák jól használhatók lehetnek például a szennyvíztisztítás szűrése mellett energia kinyeréséhez is.