Az új kutatások szerint az Australopithecus afarensis, amelynek legismertebb leletanyaga a Lucy néven elhíresült csontmaradvány, kedvelte a húst, és eszközt használt ahhoz, hogy minél könnyebben jusson minél nagyobb mennyiséghez. Csakhogy Lucynek és fajtársainak az agytérfogata csekély volt.

– Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a húsevést és az eszközhasználatot egyáltalán nem fajunk, a homo fedezte fel, azt már korábban kitalálták az emberfélék, a hominidák – mondta el Zeresenay Alemseged, a Kaliforniai Tudományos Akadémia Antropológia Intézetének igazgatója. A kutatók eddig úgy vélték, hogy az eszközhasználat előfeltétele a nagyobb agytérfogat, és ezért az eszközhasználat az emberré fejlődés folyamatának nagyon fontos láncszeme. Most kiderült, hogy kicsi agytérfogat is elég ahhoz, hogy egy faj felfedezze, könnyebb lehet az élete, ha eszközöket használ.

Az etiópiai Afarban előkerült két csontdarabon jól kivehetők a kőeszközök okozta vágások. Az egyik csont egy legalábbis bölény méretű állat bordája, míg a másik egy gazella- vagy antilopféle lábcsontja. Elektronmikroszkópos és kémiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy a vágások akkor keletkeztek, amikor egy vagy több egyed a húst fejtette le a csontokról éles kőeszközökkel. A mostani felfedezés előtt a legrégebbi olyan csont, amelyen kőeszköz használata vehető ki, 2,5 millió éves.

A most előkerült csontok közelében nem találtak hominidacsontokat, de korábban fedeztek fel a körzetben, Afar tartományban A. afarensis-maradványokat. A mostani lelőhelytől alig 180 méterre találták meg annak a fiatal A. afarensis nőnek a maradványát, akit a kutatók Selamnak neveztek el, de magát Lucyt is a körzetben találták meg 1974-ben. Azért bizonyosak abban, hogy Lucy fajtársai ejtették a vágásnyomokat a csontokon, mert ebben az időben nem élt más hominidafaj a környéken. Az azonban még most sem tudható, hogy a véletlenszerűen a földön talált éles eszközöket használták fel, vagy maguk készítettek ilyeneket. Ezért nem beszélhetünk egyelőre eszközkészítésről, „csak” használatról. A kutatók a következő lépésként még egyszer átvizsgálják a terepet és megpróbálják megtalálni azt a helyet, ahol Lucy társai kőeszközöket készíthettek. „Az ilyenféle tevékenység jól felismerhető nyomokat hagy maga után. Egy helyen nagy mennyiségben összegyűlt apró kőszilánkokat, kőmagokat, nagyobb kődarabokat, amelyekről rosszul törtek le a darabok vagy rosszul pattantak szét” – mondta el Shannon McPherron régész.

Alemseged szerint felfedezésük igazi jelentősége abban rejlik, hogy „eszközt adtak Lucy kezébe”. Az A. afarensis valószínűleg elhullott állatokat evett, maga nem tudta levadászni őket. Alemseged ezért úgy véli, amíg az egyik A. afarensis kapargatta a húst a csontról, egy másiknak őrt kellett állnia, hogy a zsákmányért visszatérő állatot távol tartsa, vagy jelezzen, ez azonban valamiféle munkamegosztást, az együttműködés bizonyos fokát feltételezi.