A Vodafone például a kölcsöntelefonokkal látta áthidalhatónak a problémát: olyan készülékeket bocsát a résztvevők rendelkezésére, amelyek már tartalmazzák az előtelepített alkalmazásokat (iránytű, programfüzet, közösségi felületek). A „partytelefon” másik előnye, hogy az ember nem a saját készülékét használja (cserébe persze a szolgáltató is kap valamit: az is az ő ügyfele lesz egy időre, aki egyébként a többi operátorral áll szerződésben – és ki tudja, a szigeti flörtből talán tartós kapcsolat is születhet).

A mobilmulti árnyékában más digitális csodák is megélnek. Az online (vagy inkább on air) valós idejű térképes programmagazinból a korszellemet követve készült iPhone-os és androidos verzió is.

Ezek az alkalmazások nemcsak abban segítenek, hogy ne maradjunk le a kedvenc zenekarunkról (még akkor se, ha a tájékozódási képességünk valamilyen okból épp nincs a csúcson), hanem azt is lehetővé teszik, hogy útközben a hasonló rendszereket futtató barátainkat is begyűjtsük.

Az idei Szigeten immár a vásárlás is digitalizálódik. A kaszszáknál a Metapay RFID-technológiájú (azaz egy rádiócsip segítségével kommunikáló) feltöltős kártyáival is lehet fizetni. Az új megoldás azért jobb, mint a bankkártya, mert könynyebb feltölteni, illetve baj esetén letiltani és pótolni is –vagyis nagymértékben csökkenti a szórakozás közben törvényszerűen előforduló tudatszűküléses időszakok pénzügyi kockázatát.

KÖZÖSSÉGI ALKALMAZÁSOKKAL KOMBINÁLT LOKALIZÁCIÓ