Amerikai kutatók 1962 óta figyelik a mókusfélék családjába tartózó rágcsáló egyik populációjának az életét. A több évtizedes tapasztalatok, feljegyzések kellő alapul szolgáltak számukra, hogy felmérjék a globális felmelegedés hatását erre az állatcsoportra. Tapasztalataikat nemrégiben a Nature című természettudományos folyóiratban tették közzé.

Feltűnt a tudósoknak, hogy a mind rövidebb és enyhébb telek miatt a mormoták hamarabb ébredtek téli álmukból. Idén már április 20-án látták őket, egy hónappal korábban, mint 1976-ban. A korábbi ébredéssel több idejük jut enni és növekedni, ennek eredményeként pedig ma egy nőstény mormota átlagos súlya a 3,5 kilogrammot is eléri. Ez egynegyedével több, mint amit korábban mértek.

Az ezredfordulóig a megfigyelt populáció létszáma stabilan száz körül alakult. Ám azóta – ugyancsak a rövidebb és enyhébb telek miatt – hetvenről nyolcvan százalékra emelkedett a fagyokat sikerrel átvészelő sárgahasúak aránya, s a populáció tíz év alatt megháromszorozódott.

Ez a kedvező hatás azonban nem általános, és még kevésbé egyértelmű. A cikk szerzői ellenpéldaként említik, hogy egy Skóciához tartozó szigeten kisebbek lettek a juhok, mert azok a csenevész bárányok, amelyek korábban elpusztultak, most életben maradnak, csökkentve az átlagos méreteket.

Noha a Sziklás-hegység coloradói völgyeiben élő mormoták mostanság dőzsölnek, nem biztos, hogy a globális felmelegedés folytatódása is hasznukra lesz – figyelmeztetnek a kutatók, mert a klímaváltozás növeli a nyári szárazság veszélyét, s ha az aszály miatt kevesebb lesz az eleség, a mormoták is pórul járnak.

Ha kevesebbet alszik, nagyobbra nő