A Pennsylvania State University kutatói a poli-ftálaldehid műanyagot vizsgálták, és nagyon érdekes dologra lettek figyelmesek. Ha a polimerlánc minden egyes tagjához egyegy étercsoportot kapcsolnak, akkor az óriásmolekulák könnyen lebonthatóvá válnak. Adott esetben a szilil-éterrel kezelt műanyagot fluoridionokkal hozták érintkezésbe és ennek eredményeképpen rövid időn belül a műanyag alkotóelemeire bomlott.

A veszélyes fluorgáz helyett palládium katalizátor, vagy hidrogén-peroxid hatására lebomló műanyagokat is kifejlesztettek az amerikaiak. A környezetre káros hagyományos műanyagok kiváltására számos területen olyan polimerek egész sorát akarják kifejleszteni, melyek különböző vegyi anyagokkal lebonthatóakká válnak.

Végső soron az lenne a legjobb megoldás, ha egy polimer műanyag termék a természetbe kerülve a mikrobák enzimeivel reagálva bomlana el, mint minden szerves hulladék. A feltalálók közlése szerint azonban a dolog még csak a laboratóriumban működik, a ftálaldehid egyébként sem ártalmatlan vegyi anyag. Olyan összetevőket kell keresni, amelyek tényleg a természetben előforduló ártalmatlan komponensekre esnek szét.

Az új anyagok másik hibája, hogy már enyhén savas környezet hatására is bomlásnak indulnak, más szóval kellemetlen lenne, ha a bevásárlószatyor szétesne, mire hazaérnénk a bevásárlásból. A szakértők mindenesetre nagy reményeket fűznek az új típusú polimerekhez.

Kevésbé tartós jobb lenne