Az eredményekről egy közelmúltbeli tudományos konferencián, Travemündében Karen Aboody, a kaliforniai Beckman Kutatóintézet professzora számolt be. Az új eljárás során embrióból nyert idegi őssejtet genetikai módosítással képessé tesznek arra, hogy egy citozin deamináz nevű enzimet termeljen. Az enzim egy daganatellenes gyógyszer előanyagát, az 5-fluorocitozint (5-FC) az ismert és hatékony gyógyszermolekulává, 5-fluorouracillá (5-FU) alakítja át. Az őssejt erre csakis a daganat közvetlen közelében képes.

Minthogy az őssejtek erősen vonzódnak a daganatsejtekhez, az így előállított citosztatikum nemcsak a daganatban, de valószínűleg távoli áttéteiben is hat, ám a szervezet más sejtjeivel nem találkozik. Ez nagyobb gyógyszeradagot tesz lehetővé, és csökkenti az ép szövetre káros hatások veszélyét.

Egerekben az őssejtekkel helybe vitt citosztatikummal egy agresszív agytumorféleség, a glióma nagysága a kezeletlen kontrollcsoporthoz képest jelentősen, 70 százalékkal csökkent. Az állatok először az előanyagot kapták, ezt követte az őssejtkezelés.

Most Karen Aboody és munkacsoportja az amerikai gyógyszerhatóságtól, az FDA-tól (Food and Drug Administration) engedélyt kapott a módszer emberi kipróbálására is. Erre 12–20 olyan betegen kerül sor, akiken az agydaganat kiújult, és akik várható élettartama nem több 3–6 hónapnál. Először meg kell őket operálni, a glióma zömét az agyból kimetszeni (a maradéktalan eltávolítás lehetetlen), és az őssejteket a tumor helyére beadni. A betegeknek az őssejtet négy napig adagolják, majd egy héten át az előanyagot (5-FC) maximális dózisban. Az ebben a hónapban kezdett kísérletet a Nemzeti Rák Intézet (National Cancer Institute, NCI) támogatja.

Evan Snyder kaliforniai kutatóprofesszor, aki a daganatok őssejtkezelését először javasolta, egyetért abban, hogy az enzimtermelésre „kiképzett” őssejtek eljuthatnak majd az áttétekhez is, ezáltal egyszersmind azok kezelése is lehetővé válik.

Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy szemben például a stroke miatt kiesett agyterületek pótlását célzó őssejtekkel, a jelen kísérletben alkalmazott őssejtek csak 48 órányi szaporodásra képesek. További osztódásuk lehetetlen. Vagyis az őssejtekre jellemző kockázattal, hogy tudniillik akár daganatos sejtekké is alakulhatnak, itt nem kell számolni.