A Bridges (Hidak) névre keresztelt világkonferencia 1998-ban indult el az egyesült államokbeli Kansasból. Az évente más-más városban rendezett találkozó résztvevői a világ vezető egyetemeinek matematikusai, művészek, tanárok, kutatók, zenészek, számítógépes szakemberek, szobrászok, táncosok és még sokan mások. A sorozat idén Pécsre érkezett, jövőre a portugál Coimbra lesz a házigazda.

Reza Sarhangi, a marylandi Towson Egyetem matematikaprofesszora álmodta meg a Bridgest. Az iráni származású matematikus mérnök szeretett volna lenni, de ugyanúgy érdekelte a képzőművészet és a színház is. Matematikusként diplomázott, napközben ezt a tudományt tanította, esténként viszont amatőröknek drámaelméletet és gyakorlatot oktatott. Sejtette, hogy nincs egyedül ezzel a kettősséggel, de ahhoz az USA-ba kellett mennie, hogy a benne élő kettősséget ne érezze különcségnek. Társakra talált, akik hozzá hasonlóan gondolkodtak a tudomány és a művészetek kapcsolatáról. Azt vallja, hogy minden emberi eredetű cselekvés közös tőről fakad. „Ha közös az eredet, akkor a tudományok és a művészetek kapcsolata nem unikum, hanem magától értetődő dolog. Az 1998-as konferenciára hetven ember ment el, a pécsire legalább háromszáz. Olyanok, akik úgy érzik, mindkét területen fel tudnak mutatni értéket” – nyilatkozta lapunknak Pécsett az ötletgazda.

A Brigdes több helyszínen várta az érdeklődőket. A Palatinus Hotel egyik helyiségében különleges formák tobzódtak. Fából faragott kettős csillagok, egymásba gabalyodott tóruszok, színes fraktálok. Megannyi színben pompázó, gömb alakú valami lebegett a levegőben az egyik asztalon. A gömb lebegés közben ide-oda forgott. Persze mágneses hatás áll a lebegés hátterében, de ezt szívesen el is magyarázza az alkotó, Raymond Ascheim, a Párizs közelében élő mérnök-fizikus, aki reméli, hogy a tudományt élvezhető módon ülteti át a művészetbe.

Az ő esetében nem is a matematika találkozik a művészettel, hanem a fizika, a matematika és a programozás –hiszen a lebegő csodagömb egy program kézzelfogható eredménye. A francia férfi tizenévesen művész akart lenni – az első művészi inspirációk éppen a Pécsett született Victor Vasarely munkái láttán érték. Azóta beért minden területen.

A találkozó egyik sztárja Rubik Ernő volt. Előadására dugig telt a Palatinus Hotel díszterme. Bár nem matematikus, a közvélemény mégis matematikusként tekint az alkotóra. A közönség titkokat várt tőle, s fel is tárult egy különleges ember portréja. Rubik szerint a bűvös kocka sikerének talán legfontosabb titka, hogy használatakor nem számít a nyelv, az életkor vagy a képzettség és a játékos neme. A játék ma legjobban a fiatal fiúk körében terjed, akik a rivalizálás egyfajta eszközeként használják azt. Ki milyen gyorsan tudja kirakni. A gyorsaság azon is múlik, menynyi kombinációt ismer valaki. Ezeket megtanulni rendkívül idő- és energiaigényes elfoglaltság, de amikor már tudjuk, akkor az eredmény tovább fokozható. A bűvös kocka harmincéves története számos relikviát, történetet, tudományos következtetést hozott, ezért merült fel Rubik Ernőben, hogy talán ideje lenne egy múzeumot vagy bemutatót létrehozni.

Rubik Ernő tanítványa volt az iparművészeti főiskolán Orosz István grafi kus, aki a konferencián előadóként és kiállítóként is megjelent. A grafikust Rubik szellemisége eleve közel vitte a különleges formákhoz, amit csak erősített, hogy egyik kedvence a világhírű holland grafikus, Maurits Cornelis Escher. (Közismertek azok az Eschermetszetek, amelyeken több irányban is periodikus minták ismétlődnek. Ezeken pontosan egymáshoz illeszkedő mintázatok töltik ki a képet. Vannak olyan művei is, amelyeket egyetlen alakzat tükörképeiből szerkesztett.) Orosz István tükröződésekkel operál, lehetetlen ábrákat alkot – ezeket le lehet rajzolni, de megvalósítani nem. Azzal operál, hogy minden csak látószög függvénye. A Bridgestalálkozók legfőbb értéke szerinte az, hogy a tudomány felajánl valamit a műveszetnek, a művészet pedig ezeket az ötleteket humanizálja, saját eszközeivel közelebb viszi az emberekhez.

A különleges matematikai formák kavalkádján Szilassi Lajos különleges poliéderei iránt is sokan érdeklődtek. A szegedi kutató szerint érthető, hiszen a színes, furcsán szabdalt idomai vizuális élmény mellett komoly matematikai tartalmat hordoznak. Egy-egy matematikai felvetésre jelentenek megoldást.

És a végére egy különlegesség. A kürtőskalács. Hogy miként kerül ide ez az érdekesség? Úgy, hogy a sütés előtt egyenlő szélességű tésztacsíkot tekernek fel egy hengerfelületre. Ezért matematikailag a tészta széle csavarvonal. A csavarvonal pedig olyan térgörbe, ahol az elfordulás szöge egyenesen arányos az emelkedés magasságával. De inkább együk, mint egyenletbe fejtsük a kürtőskalácsot.

A furcsa idomok a vizuális élmény mellett matematikai tartalmat is hordoznak