A nanotechnológia régi, mint maga az élet
Akár kollégának is nevezhetném Sir Harold Krotot, a nanotechnológia egyik tudományos alapkövének tekintett széngömbök, a fullerének Nobel-díjas felfedezőjét. A brit tudós ugyanis kiváló kommunikációs képességről tett tanúbizonyságot Torinóban, a közelmúltban rendezett tudományosmegakonferencián, az Euroscience Open Forumon. Több száz ember élvezte a város egyik főterén felállított színpadon látványos előadását, melyben a fullerének jelentőségét többek között egy futball-labdával érzékeltette. De nem csak ezért kolléga, vetem fel neki, hiszen fiatal korában egy diákmagazin szerkesztője volt.
– Csak művészeti szerkesztő voltam – szerénykedik. – A lap külső arculatáért feleltem, mondja, miközben tudom, hogy első díját épp a Sunday Times címlappályázatán nyerte. A Piazza San Carlón aratott siker kapcsán arról beszélgetünk, vajon a tudományt ma már csak ilyen fesztiválszerű, látványos külsőségek közepette lehet „eladni” a nagyközönségnek?
– Kétségtelen, hogy mára a tudomány – Kroto a műszaki és természettudományra gondol –érthetetlenné vált az átlagembernek, de ahogy a brit vegyész állítja, egy bizonyos szint fölött sok tudós számára is. Ennek megfelelően sokan sokféleképp értelmezik magát a tudományt. A legtöbb ember, és így az újságírók zöme is csak arra kíváncsi, milyen gyakorlati haszna van az egyes felfedezéseknek. Pedig az nem a tudomány, csak a tudományos ismeretek értelmezésén alapuló technológia.
– Számomra sokkal fontosabb az a mechanizmus, amelynek révén a tudomány kifejlődött, az az út, ahogyan az emberi kíváncsiság elvezet a felfedezésekhez és ahhoz a módszerhez, amellyel megközelítjük a világgal kapcsolatos kérdéseinket. Az, hogy megfigyelünk, kísérleteket végzünk, levonjuk a következtetéseket, ellenőrizzük az eredményeket és nem utolsósorban állandóan kétkedünk.
Kroto számára a tudománynak ez a megközelítése filozófiai szempontból lényeges, mert arról szól, mi számít az emberek számára valóságnak. A bizonyítékok fontosságáról beszél, miközben a bizalmatlanság korszakát éljük mindennel szemben. Az Európai Bizottság legutóbbi felmérése szerint éppenséggel a tudományba vetett hit is csökkent a kontinensen.
– Mert ahogy mondtam, a legtöbben nem értik a tudományt – magyarázza a Nobel-díjas tudós. Az igazi tudósok pedig nem követelik ki maguknak az igazmondás váteszi jogát, csak azt kérik, nézzük meg a bizonyítékokat és ezek alapján döntsünk erről, vagy arról. Csakhogy az átlagemberek nincsenek erre felkészítve, azt gondolják, hogy a tudomány nem biztos a dolgában, ezért a sajtót, a politikusokat és a vallást hívják segítségül, akik gyakran bizonyítékok híján állítanak mindenfélét.
– Ma a fullerének jelentik a nanocsövek egyik fő alkotóelemét, ezért korunk slágerirányzatának számítanak. Ma mindenhez, ami előremutató a nano szócskát illesztik. Hogy látja ezt a felfedező? – kérdem.
Azon már meg sem lepődöm, hogy amegszólalásaibanmindig szokatlan és kiváló debatter Sir Harold szerint a nanotechnológiában nincs semmi új.
– Legalább olyan régi, mint maga az élet – mondja. A kémiában is már vagy kétszáz éve ezt alkalmazták, anélkül, hogy így nevezték volna. Maga a nanotechnológia egyébként a nanotudomány gyakorlati alkalmazása.
– Én a nanotechnológiát egyszerűen kémiának tekintem. A XXI. század kémiájának. Egy atomról atomra, molekuláról molekulára felépített komplex funkcionális rendszernek. Nem olyan, mint az a folyamat, amellyel egy elméletből levezetett technológia alapján egy fémdarabból megfelelő formájú és nagyságú lapkát vágnak és ez lesz az integrált áramkör. Ahogy az asztalos egy fadarabból asztallapot farag. A nanotechnológia alulról építkezik, ahogyan a szervezet felépíti magát az élet alkotóelemeiből. Az igazi nanotechnológiai bravúr az lesz, amikor bizonyos alkotóelemeket belemerítünk egy anyagba és kivesszük a kész integrált áramkört. Még nem tartunk itt, de eljutunk odáig.
Kroto professzor jól ismert harcos vallásellenes nézeteiről. Egyszer úgy nyilatkozott, a tudósoknak aktívabb szerepet kellene vállalni e téren, ahogy mondta, ki kellene lépniük az árnyékból. Ezzel kapcsolatban lapunknak így vélekedett: Az összes többi filozófiai rendszer politikai és vallásos dogmáktól függ, amelyeket én nem tudok elfogadni. Eközben a tudománynak csak egy dogmája van, az, hogy nincs dogma. Mert miféle dogma az olyan, amelynek a nevében a XXI. században embereket köveznek meg. Én toleráns vagyok mindenféle hittel szemben, kivéve azokat, amelyek meggyőződésüket arra használják, hogy másokkal szemben erőszakot alkalmazzanak. Harold Kroto szerint mindenkinek joga van hozzá, hogy abban higgyen, amiben akar. Az más kérdés persze, hogy szerinte csak a tudományos hit viszi előre a világot, és ennek támogatása egy ország számára oktatási és morális ügy.
