Előnyben az amerikai kutatók
Ahhoz, hogy egy tudományos közlemény megjelenhessen, a szerzőknek a kiválasztott folyóirat által megkövetelt formátumban és minőségben kell kézirataikat benyújtaniuk a szerkesztőségnek. A beküldött cikkeket a folyóirat szerkesztői kiküldik bírálatra az adott tudományterület elismert képviselőinek. Az egymástól független bírálók különböző szempontok alapján mondanak véleményt egy-egy beküldött anyagról: értékelik az eredményeket, megpróbálják kiszűrni a hibákat, az ellentmondásokat, de érthetőség és nyelvhelyesség szempontjából is véleményezik a kéziratokat.
Az őssejtkutatás egyes képviselői nemrégiben azt állították, hogy leginkább az egyes amerikai folyóiratokhoz benyújtott cikkek szakértői bírálata túlzottan szigorú és indokolatlanul kötekedő. Ezen véleményüknek neves szaklapoknak írásban benyújtott tiltakozásukban hangot is adtak.
A New Scientist magazin ezért a közelmúltban ezt a témát járta körül. 2006-tól kezdődően több mint 200 tudományos publikációt vettek górcső alá, és azt tapasztalták, hogy az amerikai kutatók valóban jelentős előnyt élveznek külföldi társaikkal szemben: cikkeik hamarabb és nevesebb szaklapokban jelennek meg.
A kéziratok bírálóit például az a vád érte, hogy azzal „húzzák az időt”, hogy lassabban küldik vissza véleményüket, vagy esetleg sok, adott esetben újabb labormunkát is igénylő változtatást kérnek a szerzőktől. A tudományos folyóiratok szerint azonban maga az elbírálási folyamat rövid, a cikkek megjelenésének késlekedése leginkább abból adódik, hogy a szakvéleményt megkapó szerzők megpróbálják elvégezni/megismételni a hiányolt vagy nem megfelelőnek tartott vizsgálatokat, és a bírálatoknak megfelelően átírni, kijavítani vagy kiegészíteni a közleményeket.
Nem vonják azonban kétségbe, hogy egy nagyobb laboratóriumban dolgozó kutatónak könnyebb gyorsan elvégeznie az újabb szükséges kísérleteket, és ezt anyagilag is megengedhetik maguknak. Az sem elképzelhetetlen, hogy egy jól felszerelt amerikai laboratórium kutatója jobb/hitelesebb adatokat kaphat, mint egy kevésbé gazdag és kisebb műszerparkkal rendelkező külföldié.
A nem amerikai kutatók sokszor hiányos nyelvtudása is hátrányos helyzetbe hozhatja a publikációk nem angol anyanyelvű szerzőit. Egyes szerzők olyan rossz angolsággal megírt anyagokat nyújtanak be, hogy azt nehéz megérteni és szakmailag értékelni. Több folyóirat el sem bírálja a sok nyelvi hibával megírt kéziratokat.
Az is hátrány lehet, ha a szerzők olyan laboratóriumban dolgoznak, amiről tudományos szempontból keveset tud a szakma, ezért ha nem is kérdőjelezik meg az ott kapott eredmények hitelességét, az adatokat fenntartással, kisebb bizalommal fogadják.
Az őssejtkutatás egyik atyjának tartott japán Shinya Yamanaka egyik cikkét 295 nap után publikálta csak a neves Nature magazin, négy másik, hasonló témájú cikk társaságában. Yamanaka ezt azzal magyarázta, hogy a Nature szerkesztőit egészen addig nem érdekelte a külföldi szerző anyaga, amíg vezető amerikai laboratóriumokban dolgozó kutatóktól nem kaptak hasonló témájú kéziratokat.
Lehet, hogy a tiltakozó levelek szerzői nem panaszkodnának és a megvádolt folyóiratok szerkesztői sem védekeznének ilyen hevesen, ha nem egy olyan kutatási területről lenne szó, amelyen szinte késhegyig menő harc folyik az eredményekért és persze a Nobel-díjért.
