A járó, pontosabban lépkedő, topogó szerkezetet az új-zélandi Rex Bionics nevű robotikai cég, egy ottani kórházzal együttműködve, hét év alatt fejlesztette ki. Lényege, hogy a sérült combok, lábszárak és bokák mellé, kívülre, afféle külső támasztóvázat, „fém csontvázat” csatolnak. A lábanként és mindkét oldalon is egyenként irányítható elemeket csuklós szerkezetek kapcsolják egymáshoz. A 30 kilogrammos alsó művégtagpárt ellátó áram a használó derekára csatolható áramtermelő egységből indul, s vezetékek közvetítik a váz kis villanymotorjaihoz...

Az arra rászorultak a táskából kétoldalt előrenyúló botkormányok gombjaival, karjaival igényük szerint irányíthatják a Rex névre keresztelt robotot. A különös készülék 4700 alkatrészből áll, s foritnra átszámítva majd négymillió forinba kerül, igaz, ebben az érdeklődők alapos tájékoztatása, majd az Aucklandben végzett állapot- és méretfelvétel utáni kéthetes kiképzés is benne van.

A szerkezetet két skót mérnökhallgató kezdte kialakítani, hogy könnyítsenek kerekes székes hozzátartozóik életén. Miután Skóciából Új-Zélandra települtek át, az ottani kórházzal együttműködve folytatták a munkát. Az ügy fontosságára tekintettel hamarosan országos alapítvány alakult, majd évtizedünk elején megalapították a Rex Bionics robotikai céget. A vállalat vezetője, Jenny Morel korábbi munkahelyén, az amerikai Martin repülőeszközgyárban a Jetpack nevű, hátra csatolható, rakétahajtású repülőszerkezettel foglalkozott, az előrenyúló kormánykarokat arról adaptálták a Rexre.