Mivel azonban az R136a1 katalógusjelű csillag a Nap távolságának tízmilliárdszorosára fekszik, nem tűnik fel az égbolton.

A káprázatos óriáscsillagot a Sheffieldi Egyetem Paul Crowther vezette csillagászai fedezték fel a Chilében működő Euró pai déli obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsövének (VLT – Very Large Telescope) segítségével. A tudósok a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS) című tudományos folyóiratban írták le az újonnan megismert égitestet.

Korábban a Nap tömegének legfeljebb 150-szerese jelentette azt az elméleti határértéket, amely alatt egy-egy égitest stabilnak volt tekinthető. Ugyanakkor a Tejútrendszer közelében keringő, Nagy Magellánfelhő elnevezésű törpegalaxisban négy olyan csillagra is rábukkantak, amelynek tömege több mint 150-szer haladja meg a Napét. Keletkezésük idején ezek az égitestek ráadásul még nagyobbak lehettek (az ilyen testek rendszerint igen erős csillagszelet bocsátanak ki, ami által állandóan veszítenek tömegükből). Így az R136a1 eddig létének egymillió éve alatt már ötven Nap-tömegtől szabadult meg, születésekor pedig a Nap tömegének 320-szorosát nyomhatta.

Azmég a csillagászok számára is rejtély, hogy az ilyen méretű csillagok miként képződnek. „Vagy óriásként születnek, vagy pedig több kisebb csillagból állnak össze” – magyarázta Paul Crowther. Az viszont a legújabb felfedezések révén bizonyossá vált, hogy a stabilitási küszöböt újra kell számolni. Az angol szakemberek kutatásában részt vevő és a németországi Potsdamban működő asztrofizikai intézet szerint az eredmények megerősítik, hogy a tömeget illetően létezik felső stabilitási határ, de ez a korábban gondoltaknál magasabb, a Nap tömegének nagyjából a 300-szorosa lehet.

Az égen nem látszik, a VLT viszont megmutatta