Mint köztudott, Európa csak 1492 után ismerkedhetett meg számos olyan növénnyel, amely ma már nélkülözhetetlennek tűnik. A burgonya, a paradicsom és a paprika mellett a legnagyobb karriert talán a kukorica futotta be, amely ma a világ élelmiszer-termelésének 21 százalékát adja. Jelentősége ellenére a kukorica biológiai eredete és származási helye sokáig rejtély maradt.Sok botanikus nem talált rokonságot a kukorica és a vadon élő növények egyike között sem. Ezért úgy vélték, hogy az a növény, amely a kukorica őse lehetett, már régen kihalt.

Ám George W. Beadle az 1930-as évek elején még a Cornell Egyetem hallgatójaként felfedezte, hogy a kukorica és a teosinte kromoszómái nagyon hasonlítanak. Keresztezte a két növényt, s a hibrid afféle köztes fajtának látszott. Sőt – mint leírta – még pattogtatni is sikerült a teosinte magvait. A későbbi Nobel-díjas tudós ebből arra a következtetésre jutott, hogy a két növény azonos fajhoz tartozik, s a kukorica lehet a teosinte nemesített formája.

Beadle tekintélye ellenére ezt az elméletét sokáig kétségbe vonták. A két növény közötti különbségek túl nagynak tűntek sok tudós számára ahhoz, hogy azok pár ezer évi termesztés során alakuljanak ki. Ezért nyugdíjba vonulása után Beadle folytatta a kutatást új bizonyítékok után. Keresztezte a kukoricát a teosintével, majd a hibrideket is szaporította, s termesztett 50 ezer növényt. Ezek vizsgálatából arra a következtetésre jutott, hogy csupán négy-öt gén vezérli a két növény közötti különbségeket.

Beadle eredményei megmutatták, hogy a kukorica és a teosinte kétségtelenül közeli rokonok. A kukorica földrajzi eredetének megállapításához azonban ugyanolyan DNS-vizsgálatra volt szükség, mint amit a törvényszéki szakértők használnak az apaság megállapítására.

A kukorica származásának nyomon követésére nemrégiben a Wisconsin Egyetem kutatója, John Doebley vezette botanikuscsapat több mint 50 teosintemintát gyűjtött a nyugati félteke különböző pontjain, és összehasonlították azok DNS-ét az összes kukoricafajtáéval. Felfedezték, hogy az összes kukoricafajta leginkább a dél-mexikói Balsas-folyó középső szakaszának trópusi éghajlatú völgyében gyűjtött teosintééhoz hasonlít, s ez arra utalt, hogy itt volt a kukorica kifejlődésének „bölcsője”. Továbbá, megállapítva a genetikai távolságot a mai kukorica és a balsasi teosinte között, úgy becsülték, hogy a nemesítés mintegy 9000 évvel ezelőtt kezdődhetett.

A genetikai felfedezések arra ösztönözték a Balsas körzetben nemrégiben kezdődött ásatások régészeit, hogy keressenek bizonyítékokat a kukorica felhasználására, s hogy jobban megismerjük az akkortájt itt élt ember életmódját. Anthony Ranere, a Temple Egyetem és Dolores Piperno, a Smithsonian Nemzeti Történeti Múzeum kutatója vezette régészcsoport Xihuatotoxtla lelőhelyen sírokat és sziklába vájt búvóhelyeket tárt fel, s eközben az itt talált, kőből készült őrlő eszközökön kukoricakeményítő-maradványokra és a kukoricára utaló egyéb mikroszkopikus bizonyítékokra bukkantak. A legrégebbi szerszámok, amelyeket egy üledékrétegben találtak, 8700 évesek voltak. Ez a legkorábbi kézzelfogható bizonyítéka a kukorica felhasználásának, ráadásul egybeesik a kukoricatermesztés kezdetének DNS-elemzéssel meghatározott időkeretével.

A kukorica történetének leg izgalmasabb aspektusa, hogy képet ad arról, mi mindent tudtak a növénytermesztők 9000 évvel ezelőtt. Ezek az emberek kis közösségekben éltek, és évszakonként lakhelyet váltottak. Mégis képesek voltak egy sok kedvezőtlen tulajdonsággal bíró növényből magas hozamú, könnyen termeszthető haszonnövényt nemesíteni.

Hogyan tudták például a teosinte magjait „kiszabadítani” kemény tokjukból? Vagy miként érték el, hogy a szemek rajta maradjanak a csövön, nem úgy, mint a teosintéé a kalászon? A nemesítéshez meg kellett jegyezniük, hogy melyik termesztési helyükön melyik növény magja van legalább részben szabadon, vagy melyiknek a kalásza erősebb, vagy melyiken van több szem, s ezeket válogatva „alakítgatták” a növényt. Tudósok úgy becsülik, hogy a kezdeti kukoricanemesítési folyamat először csak több ezer év után eredményezhetett a maihoz hasonló növényt.

A teosinte és a modern kukorica nem sokban hasonlít egymásra