Eközben céljuk, hogy a vaddisznók, gímszarvasok és őzek száma olyan szintre csökkenjen, ami az erdők felújítását már lehetővé teszi. Mivel természetes ellenségeik, a farkas vagy a hiúz már nem élnek itt, ezért állományukat a vadászoknak kell szabályozniuk.

A terület elkerítésekor a természetvédelmi őrök és erdészek megpróbálták a távoli vidékekről betelepített nem őshonos állatfajokat kiszorítani, főképpen a muflont, amely nagyon kedveli a sziklás területeket. Hegyes patájának az omlékony dolomitsziklák nem képesek ellenállni, ennek nyomán éppen a legritkább növényfajok élőhelyei semmisülnek meg. A több mint ezerhektáros területen speciális karámokat állítottak fel, melyekkel akár egész mufloncsapatot is be lehet fogni.

Ugyanezzel a módszerrel igyekeznek a vaddisznóállományt is szabályozni. Az utóbbiaknál be is vált ez a módszer, ám az óvatosabb muflonokból eddig csak néhány példányt tudtak „elkapni”, azokat is csak akkor, amikor nagyon hosszúra nyúlt a tél, és az állatok kiéheztek. A kirándulók részére az új kerítésen minden gyalogösvénynél létrákat, forgó- vagy lengőkapukat helyeztek el. Így a gyalogos turistákat nem, ám a terepmotorosokat ki tudták szorítani a Szénásokról.

A kapu csak a motorosokat állította meg, bennünket nem…