– A széles közvélemény előtt mégis jóformán ismeretlenek, vetettem fel a Tanács elnökének, Helga Nowotny osztrák szociológusprofesszornak a torinói Euroscience Open Forum nevű nagy tudományos konferencián.

– A tudományos világban, az egyetemeken és kutatóintézetekben ugyan jól ismernek bennünket, de az Európai Parlamentből valóban javasolták, hogy a közvélemény számára indítsunk magunkat népszerűsítő kampányt.

– Egyáltalán, miben különbözik az önök kutatásfinanszírozási tevékenysége attól, amikor az Európai Bizottság közvetlenül osztotta el a pénzt?

– A lényegi változás, hogy a 22 tag, akiket voltaképp a bizottság nevez ki négy évre, teljesen független, senki és semmilyen testület nem szól bele a munkánkba. Az uniós tagok érdekeinek paritásos alapú képviselete helyett tagjaink egyéni szakértőkként az európai tudományos közösség egyetemes érdekét reprezentálják. Mindannyian kutatók, 85–90 százalékban valamilyen egyetemen, illetve a többiek kutatóintézetekben (köztük a magyar Kroó Norbert) és egy nagyon csekély arányban az ipari kutatásban dolgoznak.

– Az Európai Bizottság ezzel gyakorlatilag az önök kezébe adta az uniónál is szélesebb európai kutatási térségben folyó alapkutatások stratégiai irányítását. Hogyan súlyoznak?

– A feladatunk, hogy tematikai súlyozás nélkül támogassuk a legkiválóbb és legkreatívabb kutatók munkáját, legizgalmasabb ötleteit bármilyen témájú alapkutatásban. Torinóban például bemutatták a mi támogatásunkkal megvalósult vezető nélküli autót, amelyik rendkívüli feltételek között gurul Olaszországból a sanghaji világkiállításig, de azt a mikroszkopikus kémiai robotot is, amelyik automatikusan juttat különféle orvosságokat a test belsejébe, illetve a laboratóriumban létrehozott vulkanikus kitörést, amellyel a vulkáni hamu kölcsönhatása modellezhető a légkörrel. Mindehhez a hetedik keretprogram részeként a 2007–2013 közötti időszakra 7,5 milliárd eurós költségvetést kaptunk.Már kezdetben elhatároztuk, hogy jelentős mértékben járulunk hozzá a tudományos utánpótlás erősítéséhez, ezért mára a keret feléből fiatal tehetségek munkáit segítjük, míg a többivel a tapasztalt kutatók tevékenységét támogatjuk. Az egyes országok tudósai egy határokon átívelő versenyben mérettetnek meg.

– Igen ám, de így a keletebbre fekvő, új tagországok rosszabb feltételekkel induló tudósai hátrányba kerülhetnek.

– Korábban valóban számított az elbírálásnál az, hogy a pályázó hol kutat, de újabban eltöröltük ezt a szempontot, így egy bolgár kutatóintézetben dolgozó tudós egyenlő feltételekkel indul egy angliaival.

– Gondolja, hogy ez a Tanács tagjainak fejében is így van?

– Elméletileg biztos, de ha nem, valahol akkor is el kellett kezdeni a szemléletváltozást. Az új tagországoknak elemi érdekük, hogy koncentrálják kutatási potenciáljukat, hogy fiatal tehetségeik ne hagyják el őket. Bár az előző rendszer összeomlása óta mindenütt javították az egyetemeken a kutatási feltételeket, csak épp nem adtak ehhez elegendő pénzt, az akadémiáknál pedig, ahol korábban a kutatás koncentrálódott, szerkezeti átalakításra van szükség. A politikusoknak fel kell ismerni, hogy a gazdasági válság idején épp a kutatásra és innovációra adott pénzek megnövelésével lehet a jövő építésébe fektetni. Ez az irányzat egyelőre sajnos csak Németországban figyelhető meg, a többi tagországban épp ellenkező tendencia érvényesül.

Helga Nowotny A szerző felvétele