A Journal of the American Chemical Society, az Amerikai Kémikus Társaság szakfolyóiratának közleménye szerint az új anyag semlegesíti a kísérleti egerekbe adott méhmérget. Ha ez az ellenanyag (antitest) embernél is beválik, a lehetőségek tárháza szinte végtelen lesz. A hasonló módon gyártott különböző antitestek nemcsak mérgezésekben segíthetnek, de elpusztíthatják a szervezetbe behatoló vírusokat és baktériumokat, sőt hatásosak lehetnek mindenfajta allergiás reakciót kiváltó anyagok (allergének) leküzdésére is.

Az új szintetikus anyag hasonló elven működik, mint az immunrendszer termelte „természetes” antitestek. Felismeri a behatoló anyagok feszínén elhelyezkedő speciális molekulákat – az antigéneket –, hozzájuk kapcsolódik és semlegesíti, elpusztítja azokat.

A szintetikus antitestet a Kaliforniai Egyetemen dolgozó Kenneth Shea és munkatársai állították elő, úgynevezett molekuláris imprinting módszerrel. Ennek lényege, hogy mintegy lenyomatát képezik a semlegesítendő antigénnek, jelen esetben a méhek által termelt mellitinnek. A bonyolult kémiai eljárás igen leegyszerűsített sémája a következő: a méreghez kismolekulájú (monomer) molekulát kevernek, amelyet speciális kémiai módszerekkel nagyobb molekulájú polimergömbbé egyesítenek. Az így nyert keverékből – egy újabb kémiai reakcióval –kivonják a mérget. Az eredmény egy olyan szerkezetű és alakú molekula, amely a „megszólalásig” hasonlít a természetes antitesthez, és valóban ellenanyagként viselkedik.

Ezt, emlősállatnak beadva, in vivo, élőben is bebizonyították: valóban lekötötte a mérget, és megmentette a megmérgezett kísérleti állatokat, pontosabban azok nagyobbik részét. Amikor egerekbe befecskendezték a mellitintartalmú méhmérget, majd húsz másodperc múlva a szintetikus ellenanyagot, a rágcsálók hatvan százaléka életben maradt. A kontrollcsoportban a gyilkos dózis beadását követően az összes szerencsétlen állat elpusztult.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a természet csodáit nem egyszerű utánozni, és még számos probléma megoldásra vár. Az új anyagot túlzás is antitestnek nevezni, hisz nem vetekedhet a klasszikus „eredeti”, a szervezetben termelődő anyag számos tulajdonságával.

Először is, a „műanyag” antitest nem képes az immunrendszerrel kapcsolatba lépni. Márpedig ez fontos lenne, mert a szervezetben termelődő természetes antitest olyan immunfolyamatokat indít be, amelyek következtében a szervezet mintegy „megjegyzi”, hogy milyen behatolót, antigént küzdött le. Azaz az információt elraktározza az immunmemóriájában, és ezért amikor legközelebb ismét találkozik a behatoló idegen anyaggal, az immunrendszer magától fog újabb antitestet termelni – mesterségesen előállított mását viszont újra és újra be kell majd adni.

Másodszor, mivel valóban műanyagról van szó, a lebontása és a szervezetből eltávolítása sem egyszerű. Az antitestet és az általa lekötött antigént speciális fehérvérsejtek „lenyelik”, majd a májhoz szállítják, hogy ott lebomoljanak és a széklettel, a vizelettel kiürüljenek a szervezetből. Mesterséges anyagoknál ez nehezebben megy – más szóval, nem világos, hogy maga az antitest mennyire mérgezi a szervezetet. Más mellékhatásairól, allergiás reakciókról sem tudunk még sokat. Sok további kísérletre és ellenőrzésre, és az „antitest” tökéletesítésére van még szükség.

Ám ha beválik, nem túlzás kijelenteni: az így előállított mesterséges antitestek forradalmi folyamatokat indíthatnak el a medicinában.

Ha beválik a mesterséges antitest, szegény méhek szúrása mit sem ér majd...