Az Akadémiára reggelente mindig a legkorábban érkezik. Megszokta, még csepeli ifjúkorából, amikor a középiskolába, majd később az egyetemre is szinte hajnalban kellett a HÉV-vel indulnia. A ferencvárosi Fáy András reálgimnáziumba járt, ami ma szakközépiskola. Akkori színvonala szinte akadémiainak is nevezhető, hiszen itt koptatta a padot Glatz Ferenc, Vizi E. Szilveszter, Pléh Csaba, Makara B. Gábor meg Poszler György is. Kroó Norbert eleinte gépészmérnöknek készült, hiszen, mint mondja: „a vashoz már családilag is hozzászokott”. Édesapja népes családjából többen is a csepeli gyár meghatározó alakjai voltak, s 14 éves korától nyaranta maga is itt kereste meg zsebpénzét. Eleinte présszerszámokat tervezett, majd érdeklődése az elektronika felé vonzotta. Harmadikos korától azonban elindult és sorra kiváló helyezéseket ért el a fizika versenyeken, ami végleg eldöntötte pályaválasztását. Igaz, mint emlékezik, képességei miatt – melyeket ma a tudományos diplomáciában kamatoztat – a középiskola után diplomatának akarták küldeni, de ellenállt még a külügyminiszter, Sík Endre rábeszélésének is. Hogy büntetlenül szegülhetett szembe a nagyhatalmú politikussal, káderlapja magyarázta, melyre osztályfőnöke jóvoltából – bár édesapja a háború előtt üzemvezető volt – a mágikus munkáskáder kitétel került, ami több ízben is megmentette a szabad szájú diákot.

Hihetetlen memóriája végett már osztálytársai is csak „lexikonnak” gúnyolták, igaz, ez nem akadályozta őket, hogy házi feladatait másolják. Az egyetemen is aranydiplomával végzett, diplomamunkáját Simonyi Károlynál készítette, a hazai fizikusok Mekkájának számító KFKI-ban, nem véletlen hát, hogy kilenc helyről kapott állásajánlatot. Végül Pál Lénárd szava döntött, és Kroó Norbert is a csillebérci intézetbe került szilárdtestfizikusnak. Neki köszönhette 1964-es svédországi atomenergia-ügynökségi ösztöndíját is, ami szintén nem volt egyszerű játszma. Négy évvel később, 32 évesen a „keleti blokk CERN-je”, a szovjetunióbeli közös dubnai atomkutató intézet igazgatóhelyettesi posztja következett.

Bár ugyanakkor az amerikai Brookhavenbe is meghívták, az akkori helyzet miatt nem is volt kétséges, a „magyar tudomány érdekeinek” melyik lehetőség felel meg. Itt igazi nagyágyúk közé, mélyvízbe került, hiszen két olyan fizikussal dolgozhatott, mint a Nobel-díjas Ilja Mihajlovics Frank és a szintén világhírű Fjodor Lvovics Shapiro.

„Az igazgató, a 25 évvel idősebb Frank egyenrangúként kezelt. Megérkezésemkor azonnal eltávozott egy hónap szabadságra, és rám bízta az intézetet, ahogy később az összes szilárdtest-fizikai kutatást.”

Dubna után ismét Pál Lénárd irányította Kroó Norbert pályáját új sínekre. „Azt akarta, hogy vegyem át a KFKI optikai intézetét. Először húzódoztam, mert nem értettem ehhez a területhez, de végül a korábbi főigazgató, Jánossy Lajos tanácsára vállaltam, és ez volt életem egyik legbölcsebb döntése” – mondja.

Hologram, lézer, lézertükrök, a szilárdtest-lézerek felfutása – csak néhány azok közül az eredmények közül, amelyek ezt az egységet az Akadémia egyik legsikeresebb intézetévé tették. Abban, hogy a hamarosan megvalósuló európai lézerprojekt egyik helyszínének Szegedet választották, Kroó Norbertnek is szerepe volt, és ezt nemcsak az magyarázza, hogy az ilyen típusú, attoszekundumos lézerek területén beadott első szabadalom három magyar tulajdonosának egyike volt. Inkább talán Kroó európai szerepvállalása, amit már Dubna után felismert.

Ebben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat akkori elnöke Szigeti György segített, akinek javaslatára 36 évesen az európai szakmai szervezet magyar képviselője lett. Olyan sikeresen végezte ezt a munkát, hogy 1993-tól három évre az Európai Fizikai Társulat elnöki tisztét is betölthette. Ezt aztán a különböző európai szervezetekben és bizottságokban való részvétele követte, hogy mára az unióban folyó alapkutatásra döntő befolyással bíró Európai Kutatási Tanács tagjaként teszi meg, néha egy nap alatt kétszer is, az utat Budapest és Brüsszel között. E minőségében már sok mindent sikerült elérnie, de a kutatási pályázatok elbírálásánál még mindig tapasztalja, hogy sokak szemében kevésbé értékes, ami keletről jön. A köldöknéző szemlélet ellen továbbra is konokul harcol, gyakran egyedül.

Ilyen életrajz mellé az ember önkéntelenül odaképzeli a vörös párttagkönyvet, ami Kroó Norbert esetében tévedés.

„A politikától mindig igyekeztem távol tartani magam. Volt egy filozófiám. Amikor a bibliai Dánielt bedobták az oroszlánok közé, azok nem bántották, igaz, ő sem huzigálta a farkukat. Én is így tettem” – ad némi magyarázatot a miértre. „Ha valamire felkértek és nem ellenkezett az elveimmel, elvállaltam, viszont soha nem pályáztam semmire – árnyalja tovább a személyiségéről alkotott képet.

Képessége, hogy mindenkivel azonnal megtalálja a hangot, mindenkihez van egy jó szava, szellemes megjegyzése, már több legendás helyzetet eredményezett. Amikor a brit uralkodó az Akadémián járt, az elnök, Kosáry Domokos őt is bemutatta az uralkodónak, kiemelve, hogy az Európai Fizikai Társulat elnöke. Erzsébet királynő megkérdezte, hogy ez egész Európát jelenti-e. „Természetesen – hangzott a felelet –, és ebben a minőségében a megkérdezett őfelsége 22 ezer alattvalójának is a főnöke.” A válaszra a királynő annyira meglepődött, hogy ott maradt még egy kicsit beszélgetni. A következmény: Fülöp hercegtől kezdve a kíséret minden tagja ugyanezt tette a vélhetően igen fontos emberrel.

Rengeteg elfoglaltsága közepette, mint vérbeli kísérleti fizikus, most is be-bejár a laboratóriumba. Amire nagyon büszke, hiszen amikor elnyerte a 140 ezer márkás Alexander von Humboldt-díjat, vendégkutató lett Németországban, s ezután az egész háromtonnányi műszeregyüttest megkapta ajándékba, amit tavaly tavasszal haza is hozatott.

Jóllehet, két egyetemen címzetes professzor, Kroó-iskoláról nem hallani, bár, mint mondja, a szilárdtest-fizikai intézet még most is az általa lerakott elvek alapján működik. Kitüntetéseit nem számolta össze, de a hetvenedik születésnapjára az unokáktól kapott két üveges vitrinben már nem férnek el. Külön örömmel említi a legutóbbit, az Oroszlánrend Parancsnoka nevű finn elismerést, amit tudományos teljesítményéért, a finn–magyar kapcsolatok elősegítéséért és az európai tudománypolitikában elért szerepéért vehetett át. A Széchenyi-díj viszont még nem szerepel a „gyűjteményben” –„minden itthoni sikerem ellenére néha úgy érzem, külföldön jobban elismernek” – teszi hozzá. Tavaly például Amerikában szakmája kvantumoptikai részének legnagyobb kitüntetését ítélte neki egy nemzetközi zsűri.

Amikor épp nincs külföldön, a vasárnapokat együtt tölti a családdal, ahol tizennégyen ülik körül az asztalt villamosmérnök fiával, építész lányával, a nyolc unokával és feleségével, akivel ötven éve élnek együtt. Unokái közül a legidősebb szintén a család mérnöki hagyományait erősíti, egyelőre építészhallgatóként, egy másik, bionikát tanul. A fizika helyett sokszor inkább a közös kedvencről, a zenéről beszélgetnek, amellyel mindkét gyerek kacérkodott, de átlagzenésznek nem akarta hagyni őket. Kroó Norbertnél mindenestre Bach a csúcs. Annyira logikus, teszi hozzá, egy logikai műremek mindegyik darab, igazi matematikus zene. Minden hangnak megvan a helye. Ahogy az érmeknek a vitrinben.