Az őssejttechnika – némi képzavarral élve – elérte az álkapcsot is. Az ideát, tehát hogy differenciálatlan őssejtekből fogszövet, végül komplett fogak fejlődjenek ki, állatkísérletekben már megvalósították.

Ez így elmondva egyszerűen hangzik, ám gyakorlatba ültetéséhez rengeteg nehézséggel kell még számolni. Már a kiindulási pont, az őssejt kiválasztása sem egyszerű feladat. Technikailag erre a magzati őssejtek lennének a legalkalmasabbak, ám Európa legtöbb országában, így nálunk is, a magzati őssejtek kísérletekre, de terápiára történő felhasználása is tilos.

Marad hát a felnőtt szervezetből nyert őssejt, amelynek a magzatival szemben két fő hátránya van: kisebb a megújulási, szaporodási, növekedési képessége, valamint kevésbé „sokoldalú”, kevesebb fajta élő szövet tenyészthető ki belőle. Azért előnye is akad: mivel a szervezet saját sejtjéről van szó, a későbbiekben még kevésbé kell kilökődési reakcióval számolni. Ezenkívül a szöveti differenciálódást könynyebb irányítani, tehát kisebb annak veszélye, hogy a kívánttól erősen eltérő típusú sejtek alakulnak ki.

A Die Welt című német lap tudományos rovatában az eddig legtöbb sikerrel kecsegtető állatkísérleteket elemezték. Közülük talán a Dél-kaliforniai Egyetem Songlin Wang vezette munkacsoport legújabb felfedezése a legfigyelemreméltóbb. A kutatók kihúzott bölcsességfogak gyökeréből izoláltak őssejteket, majd malacokban ezen őssejtek beültetésekor igazi foggyökerek fejlődtek, amelyekre aztán porcelánkoronákat húztak. Igaz, a gyökereik kicsit gyengébbeknek bizonyultak az eredetieknél, de Wang azt ígéri, hogy a technika javulásával és ezen újonnan felfedezett őssejtek gondosabb kiválogatásával a foggyökerek jóval ellenállóbbakká tehetők.

Japán, majd francia tudósok egerek bőréből nyert őssejtekből in vitro, (lombik)üvegben, laboratóriumi körülmények közt alkottak meg parányi foggyökerecskéket, amelyeket aztán beültettek a rágcsálók három héttel korábban kihúzott fogai helyére. Ezekből öt hét múlva igazi kis fogacskák bújtak ki. A gond ezekkel az volt, hogy az eredetitől eltérő formájú fogak fejlődtek. Márpedig ha az új fog nem illik pont bele az állkapocsba, a siker nem lesz tartós, és gyorsan ki fog hullani. Ráadásul lombikban az őssejtből kifejlődő, osztódó fogszövet a kezdeti stádiumban sérülékenyebb, mint ha egyből az állkapocs védelmében növekedett volna.

Ezért aztán Jeremy Mao, a Kolumbiai Egyetem kutatója egy biológiai vázból és tápanyagokból álló, az őssejteket magába foglaló aprócska fészket alkotott, amit beültetett az állkapocsba. Az őssejtből a fog kifejlődése így egyenesen az állkapocsban zajlik, méghozzá úgy, hogy a biológiai váz csak előre meghatározott formájúvá engedi növekedni az új rágószervet. Állatokban tehát így sikerült őssejtekből felépített, az eredetivel tökéletesen megegyező konzisztenciájú és alakú új fogat létrehozni. Így olyan élő, a szervezetbe organikusan besimuló szerv született, amelynek saját anyagcseréje van, és kapcsolata a környező szövetekkel semmiben sem különbözik az ép fogakétól.

Őssejtekből alkotnak parányi foggyökerecskéket