Szeretjük a számítógépek kétévente duplázódó teljesítményét piaci-technológiai irányzatnak látni, pedig ez a Moore-törvény voltaképpen az Intel ígérete, kicsit kevésbé népszerűen: üzleti terve. Tehát 2005-ben még éppen csak feltűntek a horizonton a többmagos processzorok, menő volt egy 3 GHz-es összeállítás, végeláthatatlan, 2 GB memóriával. Ha pedig az Intel betartja a tervét, akkor 2015-ben az akkor éppen bárhol elérhető, legnagyobb teljesítményű PC 14,7 milliárd tizedestört-szorzást fog elvégezni másodpercenként. Jelenleg egy átlagos, kétmagos, i7 szintű Intel proceszszor, 2,7 GHz órajellel 2,6 milliárd ilyen szorzást végez el másodpercenként.

Ez a PC azonban nagy valószínűséggel egy tervezői vagy tudományos munkahelyen fog futni, a háztartásokból öt év múlva jórészt kikopnak az asztali PC-k. Erre számít a Microsoft is: táblagépeken, laptopokon és médiacentereken fog futni a 2015-ben már hároméves Windows 8. (Legalábbis egy nemrég kiszivárgott bizalmas prezentáció szerint.)

Mint az közismert, 2007 elején jelentették be az iPhone-t, azaz öt éve még nem volt! Az iTunes és az iPod legszebb férfikorukat élték, minden új, színes képernyős MP3-lejátszót úgy hoztak ki, hogy „Megjelent az iPod-gyilkos!” És, mint az szintén közismert, nem az iPod halt meg mára, hanem az MP3-lejátszó, mint olyan, mert a képesség minden egyes mobiltelefonba bekerült, és ahogy a memóriakártya is általánossá vált, pont ugyanannyi zene fért a mobiltelefonba is, mint az MP3-lejátszóba.

Lehet, hogy 2010-re a sajátzene-lejátszás kihal, mert a mobiltelefon-előfizetéssel fog járni a hozzáférés az online zenetárakhoz. Kérdés, mennyibe fog ez kerülni, és hogy a tömegeknek tetszeni fog-e az állandó kapcsolat, a fogyasztási szokások követhetősége. Ha a videotelefon ma tapasztalható terjedését vetítjük ki, akkor optimisták (?) lehetünk...

Az iPad pillanatnyi fogyása alapján most már biztos, hogy kulturális jelenséggé is válik az érintőképernyős médiafogyasztás. Szeretnénk hinni abban, hogy a piac nem lesz egyszereplős.

Öt évvel ezelőtt a DVD-író is korszerűnek számított a PC-k ben, inkább a CD-író–DVD-olvasó kombináció volt szokásos. Ma ugye mintegy 7000 Ft-ért nem sokkal a szárnyasbetét mellett lehet kétrétegű, SATA csatolós DVD-írót kapni a tömegárusító-helyeken. Öt év múlva pedig ott fog tartani az optikai tároló, ahol a hajlékonylemez öt évvel ezelőtt: hát, lehet éppen még kapni olvasót és lemezt is, de világosan látszani fog, hogy a leszálló ág végén van a technológia.

2005-ben már minden taxiban volt GPS - külföldön. Magyarországon éppen csak tanultuk a rövidítést. Most ugye már itt sem ül be senki olyan taxiba, amelyben nincs navigátor, hiszen ha a saját autómban van, akkor elvárható, hogy egy profi szolgáltatónál is legyen. Aki kicsit is ad magára, tudja, melyik szoftvert honnan lehet olcsón „szerezni”. Öt év múlva a GPS alapszolgáltatás lesz a mobiltelefonokban – azon az áron, hogy ha igénybe vesszük, előbb tudjuk meg, melyik pizzéria, sztriptízbár vagy étterem van a közelben, mint azt, hogy valójában hol is vagyunk.

2015-ben 4 évvel leszünk túl a 2011. december 31-én esedékes digitálistévé-átálláson. Nem úgy néz ki, hogy tömegesen nagyobb nappaliszobákat építenének az emberek, és a mostani futball-vb-re kedvezményekkel vásárolt 82–94 cmes tévéknek 2015-ben még működniük kell, tehát az átlagos tévéképernyő mérete nem fog 106 cm fölé nőni. És talán már 2012-ben 10 000 Ft alá megy a hagyományos tévét digitálissá változtató jelátalakító (set-top-box) ára.

Belenéztünk az informatikai kristálygömbbe