Mióta Obama elnök bejelentette a Bush-féle amerikai űrprogram törlését, az USA és a világ űrkutatói azt várták, vajon hogyan tovább, mik lesznek az amerikai űrtevékenység új céljai.

Az új amerikai űrpolitika óriá si fordulatot jelent az eddigiekhez képest. Bush elnök egy, a 2030-as évek elejéig tartó, lépésről lépésre megvalósítandó programot hirdetett Constellation néven. A program az emberes űrhajózásra helyezte a hangsúlyt: 2015-ben a Holdra szerettek volna visszatérni, a harmincas évek elején pedig végre leszállni a Marsra. Azonban sokan már a program 2004-es meghirdetésekor úgy gondolták, egyik fő hátulütője, hogy addig sokszor cserél még elnököt Amerika, miképp a kongresszus öszszetétele sem marad változatlan. Ráadásul a program számára nem biztosították a szükséges pénzügyi forrásokat.

Megválasztása után nem sokkal Obama bejelentette a Constellation felülvizsgálatát, majd a program törlését. Most pedig megszületett az amerikai űrkutatás legfőbb prioritásait összefoglaló dokumentum.

Az új űrpolitika elsősorban nem konkrét űrprogramokról, küldetésekről szól, azt várhatóan majd a NASA dolgozza ki. Ehelyett irányelveket fogalmaz meg, amelyek hosszú időn át meghatározhatják nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ űrkutatását is.

Kiemelten fontos célként jelenik meg a magánszektor (mainál jelentősebb) bevonása, valamint a földmegfi gyelési rendszerek bővítése. Utóbbi azért is fontos, mivel a műholdak fejlesztésével olyan területeken érhető el további áttörés, mint a meteorológia, a műholdas helymeghatározás, a mezőgazdasági termésbecslés vagy épp a globális felmelegedés folyamatos monitorozása, következményeinek felmérése.

Korábban nem tapasztalt hangsúllyal szerepel a nemzetközi együttműködés erősítése. Ez a legfőbb szemléletváltozás a korábbi amerikai űrkutatással összehasonlítva. A Nemzetközi Űrállomás építése jó, de csak egyszeri példája volt az űrhatalmak közötti komolyabb kooperációnak. Az űrállomás fedélzetén a kutatásokat, technológiai fejlesztéseket az eredetileg tervezett 2015-ös dátum helyett most legalább 2020-ig szeretnék folytatni. Az elnök további szándéka, hogy a sok ország számára megfizethetetlen műholdfelvételek és egyéb műholdas adatok ne csak az Egyesült Államokban, hanem nemzetközi szinten is hasznosuljanak, és hogy az új küldetéseket is közösen valósítsák meg, más országok bevonásával.

Az űrpolitika ugyan nem az egyes űrprogramok felsorolásáról szól, ugyanakkor mégis tartalmazza az űrhajózás jövőbeli fő irányait. Érdekes módon ez sok szempontból megfelel az épp Obama által törölt Constellation céljainak. A NASA ugyanis saját űrhajót fejlesztene, amellyel a Hold pályáján túli égitestek is tanulmányozhatók lesznek, 2025-ben egy kisbolygót látogatnának meg az új űreszközzel. S végül Amerika 2030-ra mégis szeretne embert küldeni a Marsra is. Hogy ezt a külföldi partnerek milyen szintű bevonásával valósítanák meg, nem szerepel a dokumentumban. Ahogyan a Holdra való visszatérés is kimaradt belőle, bár a Hold még mindig jó égitestként szolgálhat egy Marsra-szállás „főpróbájához”.

Charles Bolden, a NASA igazgatója közleményében üdvözölte az új űrpolitikát, amely szerinte kulcsa lehet a jövő technológiai fejlesztéseinek, segíthet a gazdaság felpörgetésében. Ám ma is éppúgy felvetődik a kérdés, ahogyan a Constellation program meghirdetésekor: egy majdani új amerikai elnök vajon mennyire tartja majd magát elődje terveihez?

A nyugdíjba készülő Atlantis