A bátor patkány skizofrén?
Csakhogy a Toxoplasma gondii nem földönkívüli, még csak nem is ismeretlen lény, minden gerinces állat szervezetében előfordulhat.
Az emberek több mint fele is átesik 60 éves koráig a toxoplazmafertőzésen. A legtöbb esetben a tünetek nem súlyosabbak, mint egy jókora náthánál. S általában nincs is ok az aggodalomra. De rendkívül veszélyes az emberi magzatra nézve, és végzetes lehet az AIDS-ben szenvedők számára.
Újabb kutatások bizonyítékot leltek rá, hogy a toxoplazma egyes esetekben befolyásolja a fertőzött személy viselkedését, gyengíti egyes szellemi képességeit, és skizofréniát is okozhat. Állítják, hogy a fertőzött embereknek megnőhet a reakcióidejük, így valószínűbben okoznak vagy képtelenek elhárítani közlekedési baleseteket. Csökken koncentrációképességük is, a korábbinál sokkal rövidebb ideig képesek egy dologra öszszpontosítani, s mind kevésbé érdeklik őket a változások, újdonságok. Ezt igazolja Jaroslav Flegr, a prágai Károly Egyetem kutatójának megfigyelései is, melyek szerint a közlekedési balesetekben részes gyalogosok és járművezetők között majdnem háromszoros volt a fertőzöttek aránya, mint a lakosság egészében.
Joanne Webster, a londoni Imperial College kutatója éveken át tanulmányozta a toxoplazmát. Ahogy a plazmódium, amely a moszkitók és az ember között „ingázik”, úgy „közlekedik” a toxoplazma a rágcsálók és a macskaféle gazdaállat között létezésének különböző fázisait élve meg bennük. A macskákban a bélfalon él, és az ürülékkel távozik. Ezt patkányok, egerek s olykor más emlősök „szedik fel”. A szervezetbe bejutva a toxoplazma cisztát alkot az agyban, a májban és az izomszövetekben. S ha a parazitának szerencséje van, a fertőzött rágcsálót felfalja egy macska, s a kör újrakezdődik.
Webster megfigyelte, hogy a toxoplazmával fertőzött egér vagy patkány nem mutat félelmet a macskával szemben, s nappali aktivitásával felhívja magára annak figyelmét, így válik zsákmánnyá.
Egészen a legutóbbi időkig rejtély volt, hogy miből ered ez a viselkedésváltozás. De 2009-ben Glenn McConkey, a Leedsi Egyetem kutatója toxoplazmák DNS-ét más fajokéval összehasonlítva felfedezte, hogy annak két génje tartalmaz olyan enzimeket, amelyek részt vesznek a dopamin termelésében. Ez amolekula – az idegrendszerrel rendelkező állatokban – kémiai üzenetközvetítőként „tevékenykedik” az idegsejtek között. Nincs azonban semmi ismert funkciója az egysejtűekben.
Webster a kísérletei nyomán megállapította, hogy egy, a dopaminreceptorok működését blokkoló antipszichotikus gyógyszer a patkányokban helyreállítja a félelemérzetet, a normális viselkedést. Ez azt sugallja, hogy a parazita valóban beleavatkozik az agy dopaminrendszerébe. McConkey most azzal kísérletezik, hogy kimetszi a toxoplazmából a dopamingéneket, hogy meglássa, vajon a módosított élősködővel fertőzött patkány miként viselkedik.
