A messziről jött, és ezért hosszan tárolt, többnyire ízetlen zöldség- és gyümölcskínálaton változtatna a „vertical farming”, a „függőleges mezőgazdaság” ötlete. Több nagyvárosban is terveket dolgoztak ki olyan felhőkarcoló-komplexumokra, amelyekben a legmagasabb szintű agrártechnológia megvalósításával termesztenének zöldséget, gyümölcsöt, nevelnének állatokat. A New York-i Roosevelt-szigetre álmodott, Dragonfly (Szitakötő) névre keresztelt épület 132 (!) emeletén minden megteremne, a gombától az epren át a narancsig. Az emeletek egy részén tehenek legelnének, másokon csirkét, tyúkot tartanának. A Szitakötő azonban nem csak egy gigantikus agrárgyár lenne a Vincent Callebaut Architectures építésziroda tervezői szerint, hanem teret adna számos irodának és lakásnak is a zöldemeleteken. A modern függőkertekben a növények többsége, legalábbis a lágyszárúak, nem talajban gyökereznének. Az anyaföld kiváltására három bevett és működő technológia közül választhatnak az agronómusok: az egyik, amikor valamilyen könynyű, mesterséges termesztőközeg, például vermikulit- vagy agyaggolyócskák juttatják a gyökerekhez az éltető vizet és a tápanyagokat. Ennél is egyszerűbb, amikor vízkultúrában, szilárd „talajpótlék” nélkül nevelkednek a palánták, illetve a legmodernebb eljárás szerint a gyökerek egyszerűen a levegőben lógnak, és a szükséges tápanyagokat, valamint a vizet közvetlenül a gyökérzónához porlasztják.

Dickson Despommier amerikai biológusprofesszor, az ötlet gazdája szerint nem kell aggódnunk a vízízű zöldségek miatt, szerinte a laboratóriumi környezetben nevelt növények termései jobb ízűek, mint amikkel most találkozunk, hiszen termesztésükhöz kevesebb növényvédő szerre van szükség a kisebb fertőzésveszély miatt, valamint a helyben megtermelt zöldségek frissebb állapotban kerülhetnek asztalunkra. A mezőgazdasági szakemberek, mérnökök és várostervezők nemcsak abban értenek egyet, hogy a függőleges mezőgazdaság megvalósítható, hanem abban is, hogy meg is kellene valósítani. A hatalmas projekt azonban egyelőre csak álom. Még nem sikerült olyan befektetői kört találni, aki valódi tapasztalatok nélkül belevágna egy ekkora beruházásba.

Kicsiben azonban sok nagyvárosban működni kezdett az emberek kertészkedőkedve. Sokan nevelnek fűszernövényeket, epret, paradicsomot a balkonon, a gangon. Magyarországon is létezik „városi tanya” blog és fórum, ahol az otthon, étkezési céllal kertészkedők tippeket kaphatnak, és megoszthatják a tapasztalataikat.

Hogy egy sötét lakás is önellátásunk bázisa lehet, azt azonban kevesen gondolnák. Egy kanadai vállalkozó, Jerry Fitzpatrick az egyik azok közül, akik hisznek a lakáskertek életképességében, és üzleti lehetőséget is látnak az otthoni termesztés elősegítésében. A lakáskert gondolatát Fitzpatrickban egy burjánzó, marihuána-szobaültetvény látványa ültette el. Barátjának vízkultúrában nevelt tövei gyönyörűen fejlődtek az egyébként teljesen sötét emeleti lakás egyik szobájában, természetesen kizárólag gyógyászati céllal. Azóta Fitzpatrick számtalan kísérletet tett különböző zöldségnövényekkel, állítólag a spenót, az uborka, a padlizsán nagyon szépen fejlődnek mesterséges környezetben is.

Fitzpatrickon kívül is többen foglalkoznak olyan, úgynevezett „minibioszféra” kifejlesztésével, amelynek segítségével otthon, a nappaliban termeszthetnénk vitamin- és kalóriaigényünk egy részét. Például a Philips cég honlapján, a távolabbi fejlesztési célok között megtalálható a Biosphere Home Farming fantázianevű projekt is, ami a tervek szerint egy otthoni mini-ökoszisztéma lenne: halakkal, vízi- és szárazföldi növényekkel.

Frissebb, fi nomabb, biztonságosabb