Erre akkor jöttek rá a kutatók, amikor régi kínai építmények szokatlan szilárdságának okait keresték. Kiderült, hogy mintegy 1500 évvel ezelőtt a különleges rizsfajta levét malteralapanyagként alkalmazták, oltott mésszel keverve. Valószínűleg ez volt a világ első kompozit-kötőanyaga, mely szerves, illetve szervetlen összetevőkből állt.

Különféle kötőanyagokat évezredek óta használ az emberiség. Kezdetben sárral, iszappal, mésszel, gipsszel kísérleteztek. A mészoltást és az így nyert anyag kedvező tulajdonságait már több mint 4000 éve felismerték Európában és Kínában egyaránt. Sokféle összetevővel próbálkoztak, így többek között növényi nedvekkel, állati olajokkal és zsírokkal, tojásfehérjével, állati vérrel. Ám egyik sem bizonyult olyan tartósnak, erősnek, mint a ragadós rizs nedve, ezért is használták a különös malterkeveréket kiemelt építményekhez, így városfalakhoz, palotákhoz, uralkodók sírjaihoz, de még vízművekhez, gátakhoz is. Ezek némelyike még ma is áll. Azt tudták, hogy első dokumentált felhasználása a Ming-dinasztia idejében, a XIV-XVI. században történt, ám régészeti adatok szerint már akkor is hosszú ideje bevált eljárásról volt szó. Több építmény, így hidak, templomok különösebb károsodás nélkül túléltek egy 7,5-es magnitúdójúra becsült, 1604-es földrengést is.

Az új vizsgálatokat végző, Bingjian Zhang vezette kínai kutatócsoport mindenekelőtt azt akarta kideríteni, mi adta e kötőanyag különleges szilárdságát. Ehhez Nanjing hatalmas városfalából vettek mintákat, melyeket kémiai analízissel, valamint műszeres mérésekkel is elemeztek. Kiderült, hogy a rizs levének a titka annak magas amilopektintartalma. Az amilopektin egy magas elágazásszámú glükóz-polimer, mely a keményítők két főkomponensének egyike. Az is kiderült, hogy az amilopektin a különleges malterban késleltető szerként is hat, szabályozza a kalcium-karbonát-kristályok növekedését, és sajátos mikrostruktúrát hoz létre.

Ezt követően az eredmények ismeretében modellezték az anyagot. Erre elsősorban azért volt szükség, hogy megállapítsák, milyen arányban kell keverni a meszet és a rizs levét ahhoz, hogy régi építményekhez azok restaurálása során felhasználhassák. Az optimális adagolási arány a rizslé esetében háromszázalékosnak bizonyult. Szilárd, a víznek kitűnően ellenálló és nagyon tartós anyagot kaptak.

A „ragadós” rizs alapanyaga egy bizonyos rövid szemű rizsfajta, amit szívesen használnak szusi vagy rizsalapú édességek készítéséhez. A Délkelet-Ázsiában fogyasztott ragadós rizst reggel szokás megfőzni, speciális edényben tálalják, és nem pálcikával, hanem kézzel eszik, szinte törik, mint mi a kenyeret. A főtt-párolt rizzsel ellentétben hidegen fogyasztják.