Ha a tervezést, illetve a készülő szervezeteket – gondolatban – fel lehet bontani néhány, egymással tetszőlegesen kombinálható alapelemre, akkor máris nagy lépést tennénk a könynyen elsajátítható és alkalmazható szintetikus biológia felé. Az ötlet nem is annyira forradalmi, mint ahogy első hallásra hinnénk: ugyanezt az utat járta be az ipar is, jóval korábban. De vegyük a nagyjából fél évszázada kitalált legót: néhány kocka és tégla szabványos csatlakozókkal és végtelen kombinációs lehetőséggel, amiből szinte bármi felépíthető.

A biológia persze valamivel bonyolultabb,mint a legózás, de az alapelv itt is működik. Ennek bizonyítéka a Biobrick Foundation (biotégla-alapítvány), és a szervezet szárnyai alól kinőtt jó néhány nyílt forrású „fejlesztő környezet”.

Az ötlet amúgy megbízható helyről – Tom Knighttól, az MIT Computer Science and Artifi cial Intelligence Laboratory kutatómérnökétől származik, és először 2002-ben hangzott el. A biobrickmódszer népszerűsítésében komoly szerephez jutott egy tudományos verseny, az iGEM (International Genetically Engineered Machine competition): a 2004-es első összecsapáson még csak 5 csapat vett részt, egy évvel később már 13 (jórészt egyetemi) válogatott képviseltette magát, idén pedig 130 együttes nevezett. Jövőre már kontinentális előselejtezőket kell tartani, mert akkora az érdeklődés, hogy az összes induló nem férne el az MIT-n.

Egy-egy csapat 5 és 25 fő közötti informatikusból, biológusból, matematikusból, fizikusból, kémikusból – vagy olykor filozófusból, képzőművészből áll. Minden csapat egy évig dolgozik a maga projektjén, a verseny a projektek bemutatásából és „megvédéséből” áll.

Először 2006-ban volt "magyar érdekeltségű" csapat a mezőnyben – akkor az ivóvíz arzéntartalmának kimutatására alkalmas bioszenzort készítettek Edinburgh-i egyetemisták (ez a környezeti probléma elsősorban az Alföldön élőket érinti). A döntő mezőnyében volt már bakteriális számítógép, mesterséges vér és banánillatot árasztó baktérium is.

Ami az idei seregszemlét illeti, most a Debreceni Egyetem csapata képviseli a hazai színeket, kifejezetten multietnikus felállásban:magyar, tajvani és izraeli diákok alkották az együttest. Az érintettek egyik része molekuláris biológus mesterképzős hallgató, a másik pedig térítéses orvosképzésben részt vevő izraeli és tajvani orvostanhallgató. A csapat középiskolásokkal is kiegészül, ők az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumból érkeznek.

A verseny ezúttal is az MIT-n, Bostonban lesz november 5-e és 8-a között. A csapat a magreceptorok témájával áll ki a porondra: ezek olyan zsíroldékony molekulák szenzorai, amelyeknek a fejlesztésében Magyarország (Nagy László akadémikus debreceni munkacsoportja révén) a világ élvonalához tartozik. A sokoldalú magreceptorokat például az olajszennyezések lebontásánál vagy az élelmiszerek vitamintartalmának meghatározásánál lehet használni.

A biobrickmódszert amúgy nem csak adiákok kedvelik: a világ jelentős kutatólaboratóriumai egymás után térnek át az alkalmazására. Ez egyben azt is jelenti, hogy az MIT versenyén részt vevők számára már maga az indulás is olyan fontos referenciát jelent, amely később a legjobb tudományos kutatóhelyek kapuit is megnyithatja számukra.

Néhány elemből bármi – akár a DNS is – felépíthető