Martin Gardner halálára

A világhírű Scientific American tudományos folyóirat olvasóinak többsége rendszerint Gardner rovatával, a Matematikai játékokkal kezdte olvasni a lapot (magam is így voltam vele), de akadt nem egy, aki csak ezért fizetett elő. A nemrég 96 éves korában elhunyt Martin Gardner huszonöt évig, 1956 és 1981 között írta-szerkesztette csodálatosan elmés, beugrató és hihetetlenül szellemes játékait, amik, egy méltatója szerint a gyermekeket matematikussá, a matematikusokat gyermekké tették. Csodálói közé tartoztak korunk nagy újító elméi, Noam Chomskytól kezdve Douglas Hofstadteren át Roger Penrose-ig.

Bár képzettségét tekintve nem volt matematikus, főtantárgyként filozófiát tanult az egyetemen, kimagasló érdemeiért örökös tiszteletbeli tagja lett az Amerikai Matematikai Társaságnak, több egyetem választotta díszdoktorának, megkapta a rendkívül magas elismerést jelentő David Hilbert nemzetközi díjat, és 1980 óta egy újonnan felfedezett kisbolygó is viseli a nevét. Hazánk hálás lehet neki, mert az immár 141. évébe lépett folyóiratnak, a Természet Világának rendszeresen küldött az általa válogatott írásokból. Honoráriumot nem fogadott el, csak azt kérte, alapítsanak egy Matematikai különdíjat. 1993 óta a lap középiskolai diákpályázatán osztják ki a Martin Gardner-díjat.

Bár természetétől fogva inkább visszahúzódó ember volt, hevesen kiállt az áltudományok, az embereket szédítő, olykor csak ostoba, de többnyire kitűnő üzletként gyakorolt szélhámosságok ellen, mint amilyenek a szcientológia, az asztrológia, a kreacionizmus, az ufó-hiedelmek, a kanálhajlítások. Írásaival és tekintélyével rendszeresen támogatta a szkeptikus mozgalmakat.

E játékos elme szerette a játékokat. Egészen jó bűvész volt, maga is talált ki trükköket. Sikereit minden bizonnyal kitűnő humora is segítette –olykor nem átallotta beugratós április tréfákkal bosszantani azokat, akik a matematikai játékait felszínes buzgalommal olvasták. Hosszú élete rendkívül termékenynek bizonyult, hiszen havi rovata mellett még másutt is publikált, amellett mintegy hetven könyvet is írt, nemcsak a matematika birodalmából, hanem egy regényt és számos novellát is. Nagy híve-tisztelője volt jeles elődjének, Lewis Carollnak (eredeti nevén C. L. Dodgson) – két Alice-könyvében szellemesen megmagyarázta az egyébként jó matematikus XIX. századi angol szerző vidám tréfáit, trükkjeit, üzeneteit. Gardner csodálója volt Óz, a csodálatos varázsló megteremtőjének, L. F. Francknak is, ő maga is megpróbált új Óz-könyvet írni. Nemzedékünk bölcs, jó humorú játékmesterének életműve minden bizonnyal még nagyon sokakat fog a matematika bűvkörébe vonni, és talán – ennek azonban kisebb a valószínűsége – eltántorítani a nemtudományok haszontalanságaitól, kártevéseitől.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.