Az agytorna sem csodaszer
Az elmúlt öt évben a nyugati világban felvirágzott az elmefejlesztő szoftverek piaca. Adrian Owen angol agykutató nemrégiben írt erről egy átfogó cikket, melyben azt állítja, hogy a témával kapcsolatban eddig megjelent nagyon kevés tanulmány szerint a vizsgálatokban nem használtak megfelelő számú kontrollszemélyt, ezért a szoftverek elmefrissítő hatását alátámasztó tudományos bizonyítékok meglehetősen gyenge lábakon állnak.
Emiatt a BBC úgy határozott, hogy felkéri Owent, próbálja megállapítani, vajon van-e bármiféle pozitív hatása az említett szoftverekkel való gyakorlásnak. Ehhez az egyik tévéprogramjukon keresztül 11 000 önkéntest verbuváltak a vizsgálatban való részvételre. Az önkéntesek vállalták, hogy egy, az agyuk kiindulási állapotát felmérő tesztet követően hat héten át két számítógépes program egyikével gyakorolnak, vagy egyszerűen az interneten szörfölnek azonos ideig. Az egyik – a kereskedelemben is kapható szoftverhez hasonlatos – programban a résztvevők memóriát tesztelő, egyszerű matematikai feladatokat és rejtvényeket oldottak meg, a másikban a kognitív képességeket –a következtetést és a tervezést – célzottan fejlesztő feladatokat. Ezt követően, a hatodik hét után az önkéntesek újabb teszten estek át.
A New Scientist nemrég számolt be a vizsgálat eredményeiről, melyek szerint a két fejlesztő játékot használó csoport tagjai ugyanolyan kismértékű javulást mutattak, mint az interneten szörföző társaik. A programok során tanult képességek nem mutatkoznak meg a kognitív tesztekben, még akkor sem, ha szándékosan hasonló képességek használatára volt szükség azok megoldásához.
Torkel Klingberg svéd pszichológus csak részben ért egyet Owenékkel, mert úgy véli, hogy az említett szoftvereket valóban nem tudományos bizonyítékok alapján állították össze, és nem is tesztelték megfelelőképpen. Azonban Klingberg, aki maga is egy kognitív fejlesztőcég alapítója, dühös, amiért Owenék vizsgálatuk alapján azt a következtetést vonták le, hogy minden elmefejlesztő program csak átverés. Szerinte a vizsgálatban részt vevő önkéntesek nem gyakoroltak elég hosszú ideig, és az angol kutatók azt sem ellenőrizték megfelelően, hogy mit gyakoroltak a kísérleti alanyok a hathetes fejlesztési időszakban. Szerinte, ha például bekapcsolt tévé mellett vagy egyéb zavaró körülmények között tornáztatták agyukat, az elvonhatta a figyelmüket, így a teszteredmények ez esetben sem megbízhatóak. Szerinte ez a cikk semmiképpen nem cáfolja, hogy az elme rugalmas, de azt sem, hogy a kognitív ismeretek gyakorlással fejleszthetők.
Owen azzal védi kutatócsoportja igazát, hogy a vizsgálatban résztvevők valószínűleg hasonló körülmények között oldották meg a tesztet, mint amilyenek között az emberek gyakorolnak, azaz otthon ültek, és számítógépeik előtt tornáztatták agyukat.
Hogy melyik félnek van igaza? A döntést megkönnyítheti, ha arra a közmondásra gondolunk, miszerint gyakorlat teszi a mestert, másrészt arra a tapasztalaton alapuló tényre, hogy az a gép, testrész, szerv vagy képesség, amit nem használnak, sajnos „állás” során, idővel berozsdásodik, elsatnyul.
