Tízmillió forint természetvédelmi értékű (azaz száz darab) lápipóc-ivadékot helyez ki a Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület, együttműködve a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékével ma, hétfőn. Az ivadékokat a Pest megyei Szada község területén e hal számára élőhelyként létrehozott, úgynevezett 1. számú Illés-tóba rakják ki. Az akció folytatása a múlt heti, csütörtöki lápipóc-telepítésnek, amikor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyszekereshez közeli Gőgő-Szenke patakba – ahol egyébként is előfordul ez a hal –telepítettek ugyanennyi pócot.

– Fokozottan védett, nemzetközi vörös könyves halfajról van szó – mondja Tatár Sándor, az egyesület alelnöke, a lápipóc-védelmi mintaprogram vezetője. E Magyarországon csak kisszámú, mocsári élőhelyen előforduló, legfeljebb tíz centiméteresre növő halnak eddig nem volt természetes ellensége, ez azonban az utóbbi években megváltozott: a kelet felől terjedő, a mocsári életfeltételeket ugyancsak elviselő, ragadozó amurgéb fenyegeti. A Tavirózsa-egyesület ezért hozta létre a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékével együtt a lápipóc-védelmi mintaprogramot.

Amint erről annak idején beszámoltunk, a most „kihalt” zöldtárca támogatásával két éve indult program keretében már korábban megoldották a lápi póc szaporítását – ezt Müller Tamás, a tanszék munkatársa, illetve Demény Ferenc PhD-hallgató végezte –, s az így előállított ivadékoknak az említett élőhelyekre való telepítésére kerül sor most. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gőgő-Szenkére azért esett a választás, mert e vízfolyásban eredetileg is előfordul a lápi póc, és itt már tartani kell az amurgéb állománygyérítő hatásától – a Szadán létrehozott 1. számú Illés-tó pedig minden szempontból megfelelő védettséget biztosít e halnak. Tehát ha a Gőgő-Szenke, vagy más élőhely eseté ben veszélybe kerül a lápi póc állománya, innen meg lehet oldani az utánpótlást.

Lápipóc-ivadék – telepítés előtt