– Továbbélte a bencések reguláját, ember- és természetszeretetét, türelmes világszemléletét, hitvallását a boldogságról, a kötelességről. Kutató, gyógyító emberként a tagadás helyett mindig az életigenlés filozófiáját hirdette, gyakorolta és tanította is – így írt Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát a bencés öregdiákról. Körzeti orvos akart lenni, de az egyetem marasztalta. A májat választotta kutatási területként. Elsőként ő és kutatócsoportja tudta dokumentálta a korai szifiliszes hepatitis kórokozóját élő emberi májszövetben.

Igazgatta a Semmelweis Egyetem belklinikáját, foglalkozott a szervezetet károsító szabadgyökök lekötésével, nyugdíjasként is rendelt, még halála napján is fogadta a betegeket.