Páncélos dinoszaurusz Iharkúton
„Másfél méter hosszú, körülbelül 25-30 kilogramm súlyú növényevő, kis szarvval és jellegzetes, papagájcsőrszerű szájjal” – így nézhetett ki ez az egykor élt dinoszaurusz, amelynek maradványait tegnap mutatták be a Magyar Természettudományi Múzeumban. Az Ajkaceratops kozmai névre keresztelt állat az egyetlen hazai, de leletgazdagsága miatt világszerte egyre ismertebb dinoszaurusz-lelőhelyről, a Veszprém megyei Iharkútról került elő tavaly nyáron. Erről a lényről számolt be a Nature – a cikket Ősi Attila brit és amerikai szerzőtársaival közösen írta a különleges bakonyi Ajkaceratops maradványairól. A világ egyik legjelentősebb tudományos folyóiratában utoljára 35 éve, 1975-ben jelent meg cikk magyar őslénykutató – akkor Kretzoi Miklós – tollából. A mostani felfedezés jelentősége az akkori rudabányai lelethez mérhető. (Az új dinoszauruszfaj nevében szereplő kozmai szó egy ajkai nyugdíjas geológusra, Kozma Károlyra utal. Ő segítette Ősi Attila kutatásait.)
A fiatal magyar kutató tudományos pályája tíz éve forrt össze Iharkúttal. 2000-ben földtani vizsgálatok közben egy apró csontdarabkára bukkant. Utóbb kiderült: az első magyarországi dinoszauruszleletet tartotta a kezében. „A tudományos vizsgálatok eredményeként egyértelművé vált, hogy egy 4,5 méter hosszú páncélos dinoszaurusz, egy Ankylosuria maradványaira bukkantam” – mondta lapunknak Ősi Attila.
A bakonyi katlanból azóta szinte minden évben különleges leletek kerülnek elő. Igaz, nem mindig derül ki azonnal, hogy egy-egy csontdarab mit is ér. Az Ajkaceratops kozmai esetében ugyanis kezdetben még az sem volt biztos, hogy egyáltalán milyen állattól származik. Ősi Attila először elvetette, hogy a csőrre hasonlító csontdarabka egy Ceratopsiaféle dinótól származhat, mivel Európában az elmúlt kétszáz év kutatásai ellenére korábban nem találtak Ceratopsia dinoszauruszhoz tartozó maradványokat.
Egy nemzetközi konferencián azonban a világ vezető Ceratopsia-szakértői úgy vélekedtek, hogy a csontdarabka egy Ceratopsia koponyájának és alsó állkapcsának elülső része. Ceratopsia dinoszauruszmaradványokat eddig csak Ázsiából és Észak-Amerikából ismertünk. Ősi Attila felfedezése nyomán azonban ma már egyértelmű, hogy a Ceratopsia dinoszauruszok Európa területét is meghódították. A késő krétakorban itt még szubtrópusi éghajlat uralkodott gazdag növényvilággal, és olyan nyitvatermőkkel, amelyekhez hasonlóak ma már csak Dél-Amerikában vagy Új-Kaledóniában honosak. Így a Ceratopsiához hasonló növényevők bőséges táplálékforráshoz jutottak. Az iharkúti lelet jelentőségét az adja, hogy a kutatók a felfedezés nyomán pontosíthatják a földtörténeti középidő szárazföldi gerinceseinek vándorlásával és elterjedésével kapcsolatos ismereteiket.
A hazai őslénykutatók számára az Ajkaceratops kozmai egy olyan történet lehet, amelynek új fejezetét akár még évtizedekig is írhatják. Iharkút ugyanis már eddig is több szenzációval szolgált, és a becslések szerint legalább 50-60 évig ad munkát a szakembereknek. Ősi Attilától tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben fellelt többezernyi csontból már eddig tíznél több új fajt –például krokodilt, repülő hüllőt – sikerült beazonosítani a 85 millió évvel ezelőtti korból. A több ezernyi csontból az Ajkaceratops kozmaihoz öt apró csont tartozik. Ősi Attila szerint ennyi is elegendő ahhoz, hogy egyértelműen új fajról beszélhessünk.
