De mi is az a jatropha, amely a bioüzemanyagok előállítására szolgáló, tápláléknak alkalmatlan növények közt a legújabb favoritnak számít, olyanynyira, hogy termesztésének növelésére globális szervezetek létesültek.

A kutyatejfélék családjába tartozó jatropha nemzetség szárazságtűrő és igénytelen növényeket tömörít, melyek viszont a fagyot már nem viselik el, ezért csak a szubtrópusi és trópusi régiókban termeszthetők. Népes csoport, hiszen 175 (!) jatrophafaj létezik, amelyek között fává növők, alacsony bokrok, de sövényként ültethető változatok is akadnak, több változatát pedig díszes virágjáért kedvelik.

A jatropha őshazája a Karib-tenger szigetvilága, innen főleg portugál hajósok terjesztették el s ma már Dél- és Közép-Amerikán kívül Ázsia, Afrika és Ausztrália szubtrópusi, meleg, de csapadékban szegény területein is termesztik. A növény enyhén mérgező, hashajtó tulajdonságú, nedve irritálja az emberi bőrt.

Elterjedtségére jellemző, hogy a világon húsznál több néven ismerik. Indonéziában például aamanakku, francia nyelvterületen pourghere, tamilul jarak a neve. Különösen elterjedt Indiában, ahol olajával világítanak, főznek, gépeket kennek és már régen használják üzemanyagként. A Mumbai (Bombay) és Delhi közötti vasútvonal dízelmozdonyait például 20 százalékban az eredeti üzemanyaghoz kevert jatrophaolaj hajtja.

E célra a sokféle jatrophafaj közül a lédús Jatropha curcas változat magjai a legalkalmasabbak. A derékmagasságúra nevelhető bokrok mogyoró nagyságú magjainak átlagos olajtartalma 34 százalék. Egy hektárnyi ültetvényen 1,5-2 tonnányi mag termelhető, amelyekből 540–650 liter olaj préselhető ki. A többször is termő Jatropha curcasból hektáronként évente több ezer liter olaj is nyerhető, s ami egyre fontosabb, az egyre dráguló kőolaj árának harmadáért.