A vérszívók elleni újfajta hadviselés egyik kidolgozója, Lowell Wood a fejlett védelmi kutatásairól elhíresült Lawrence Livermore National Laboratory egyik volt vezető munkatársa, és történetesen éppen a csillagháborús projekten dolgozott. Az amerikai Intelligent Ventures Management, az IVM cég lézeres szúnyogelhárító rendszerének ötlete egyszerűnek látszik. Kell hozzá néhány nem túl drága kamera, érzékelő, lézer és persze számítógép is, megfelelő szoftverrel. Az „olcsó” védelem azért belekerül néhány ezer dollárba, de a költségeket csökkentheti, ha például a ház gazdája egy ügyes mérnök, aki maga állítja össze a rendszert, amihez a szükséges berendezések boltban megvásárolhatók.

Az elektronikus hadviselésnek négy fázisa van: az ellenség követése, azonosítása, a célzás és végül: tűz a behatolóra.

Mindenekelőtt ismerni kell az ellenség, vagyis a szúnyogok viselkedését. A repülési magasságuk általában 2 méter, bár jó zsákmány kedvéért akár emeletmagasságig is elrepülnek. De többnyire elegendő, ha a virtuális kerítés 3–5 méter magas. A felderítésükhöz elegendők a középdrága videokamerák, nem is kell, hogy túl éles képet alkossanak, de mindenesetre legalább egy pixel kell egy rovar felismeréséhez. Azt tudni kell a beállításokhoz, hogy a szúnyogok másodpercenként egyméteres sebességgel repülnek.

A következő lépés, hogy a képadatok bejussanak a számítógépbe. Ennek elég nagy legyen az adatáramlási sebessége és kicsi a késleltetési ideje, hiszen a szúnyog nem ül egy helyben. Amellett jó, ha a kerítést megvilágítjuk.

Semmiképpen sem ajánlatos, hogy a hadviselésbe ártatlan, sőt védendő repülő lények is beleessenek. A legegyszerűbb a méret alapján válogatni, de szempont a mozgási sebesség is. Amikor azonban nagyobb térségeket kell védeni, mondjuk, egy malária által veszélyeztetett falut, fontos lehet az energiatakarékosság is, ezért beépítenek szűrőket, amelyek segítségével a szárnycsapások gyakorisága alapján felismerik a rovarok nemét, és így csak a vérszívó nőstényeket pusztítják, az ártalmatlan hímeket nem.

Most már jöhet a halálos lézersugár, aminek a mozgatásához és beállításához azért még kell egy tükörrel ellátott motor is, és persze a számítógépes parancs. Mekkora legyen a gyilkoláshoz használt energia? Két joule-nál kevesebb elegendő, mert ettől már felforr a rovar testében a víz. Az IVM-nél végzett kísérletek szerint arra jutottak, hogy a maláriát hordozó típus esetében elég néhányszor tíz millijoule egykét millisecundum ideig ahhoz, hogy a szúnyogok többsége egy napon belül kipusztuljon a térségből.

De az sem lenne jó, ha a látogatók, vagy véletlenül a lézersugár felé közeledők szeme megsérülne, esetleg akár megvakulnának. Ezért szemre biztonságos lézereket kell kiválasztani. Az IVM-nél például az infravöröshöz közeli, 1570 nm-en működő lézert választottak, de ajánlják a 400 nm körüli hullámhosszúságú UV lézereket is. Ezek azonban néhány ezer dollárt is kóstálhatnak. A rövidebb hullámhosszúságú UV lézerek viszont már igen komoly károsodást okozhatnak a szemben.