Liliomillatú óriásgiliszta
A kutatók úgy vélték, hogy az 1897-ben felfedezett, Frank Smith által leírt átlátszó testű, rózsaszín fejű csúszómászó kihalt, hiszen utoljára az 1980-as években látták. Ám nemrégiben két kutató befogott egy kifejlett és egy „növendék” példányt az idahói Moscow (Moszkva) közelében megmaradt pusztán.
A korábbi feljegyzések szerint a tudományos keresztségben a Driloleirus americanus nevet kapott óriásféreg akár egy méter hosszúra is megnő, és érintésre liliomillatot áraszt. A fellelt példányok azonban némiképpen csalódást okoztak a kutatóknak, hiszen a kifejlett példány is alig több mint 20 cm hosszú volt, ami ugyan meghaladja a közismert földigiliszta méreteit, de korántsem óriás.
Már az is felmerült sok tudósban, hogy a méteres hoszszúságú, liliomillatú féreg talán soha nem is létezett, aféle palouse-i Nessie. Állítólag a XIX. században – mielőtt a füves pusztákat fel nem szántották a búzatermesztéshez – még többször látták, noha akkor sem túl gyakran, mert a földigilisztánál jóval mélyebbre, akár öt méterre is leássa magát, különösen, ha háborgatják környezetét. Éppen e képessége miatt feltételezik, hogy több is van belőle, csak nehéz rájuk találni.
Fellelésükhöz a kutatók egyfajta elektrosokk-készüléket használtak. Egy nagyjából harminc centiméteres körben nyolc elektródát szúrtak le a földbe, majd gyenge áramot vezettek bele. Úgy vélik, az elektromosság „zavarta” a felszínre a gyűrűsférgek törzsébe tartozó csúszómászókat.
Óriás földigiliszták élnek Afrikában és Ausztráliában is. Az utóbbi kontinensen ismert válfaj, a Megascolides australis viszont valóban hatalmas, akár több mint négy méter hosszúra is megnő. A jóval kisebb palouse-i fajtát vélték az északamerikai változatnak.
A Driloleirus americanus azonban több tekintetben is különbözik a többi gilisztafajtól. Feltűnő sajátsága, hogy áttetsző bőrén át láthatók szervei, sőt az elfogyasztott táplálék útja is végigkísérhető. Továbbá rokonainál több veseszerű szervvel rendelkezik, így sokkal jobban viseli a száraz viszonyokat
A környezetvédők máris petíciót intéztek a szövetségi kormányhoz, hogy nyilvánítsa veszélyeztetett állatfajnak a palouse-i óriásgilisztát. Különösen, hogy beszűkült élőhelyén az Európából behurcolt közönséges földigilisztával is meg kell küzdenie a fennmaradásért, és a méretbeli különbség ez esetben nem jelent előnyt.
