Az emberré válás korai szakaszának kiemelkedő jelentőségű rudabányai leletei a helyi külszíni bánya lignitrétegeiből az 1960-as években kerültek elő. 1967-ben Kretzoi Miklós paleontológus a maradványok között az emberré válás korai szakaszának bizonyítékát ismerte fel. A csontokat meghatározva, egy állkapocs alapján új fajt írt le, Rudapithecus hungaricus néven.

Kordos László 1971 óta ás Rudabányán, 1978-tól vezeti a feltárást. A folyamatos feltárásból kiderült, hogy a rudabányai az egyik leggazdagabb és legjelentősebb lelőhely. Ezt a lelőhelyet veszélyezteti a mostani esőzés nyomán fellépő talajmozgás. Kordos szerint a leletek évmilliókon keresztül biztonságban voltak, de az emberi beavatkozás miatt veszélybe kerültek. A talajmozgás nemcsak azért veszélyes, mert elmozdítja a csontokat, hanem azért is, mert a leletek értékelését segítő környezet – a csontok eredeti helyzete, a talajösszetétel, egyéb maradványok – is megsemmisül.

Az egyik lelőhelyet évek óta fémtetővel próbálják védeni, de a fémtolvajokkal szemben tehetetlen a területet 1976 óta felügyelő Aggteleki Nemzeti Park. (A lelőhely természetesen természetvédelmi terület.) Rózsa Sándor szerint a folyamatos őrzés lenne a megoldás, de erre se pénze, se szakembere nincs a nemzeti parknak. Az őrszolgálat-vezető szerint is mielőbb megoldást kellene találni az őrzésre, mert a csapadék elvezetése nélkül a márgásanyagos talaj tovább csúszik lefelé. Amíg ez nincs megoldva, egy nagyobb esőzés a hétvégihez hasonló helyzetet bármikor előidézhet.

Hadobás Sándor, a Rudabányai Bányászattörténeti Múzeum vezetőjétől tudjuk, hogy a masztodonfalnak nevezett részen a hétvégén számos csontmaradvány került napvilágra. Az arra járók néhányat kiemeltek, ezek egy részét behozták a múzeumba.

A rudabányai lelőhely még épségben