Az északnyugat-kanadai Mackenzie-hegységben olyan fegyvereket és egyéb használati tárgyalkat is találnak, melyek évezredekkel ezelőtt temetődtek a jég alá.

Tom Andrews (Prince of Wales Northern Heritage Centre, Yellowknife) és kutatótársai a Yukon Területen 1997 óta vizsgálják a jégfoltokat, melyek több évezred folyamán az éves hóhullásból rakódtak le és váltak jéggé, de nem fejlődtek gleccserré. Abban az évben vadászok találtak rá egy utóbb 4300 évesnek datált dárdanyélre, méghozzá karibuürülék között, mely a jég olvadásával került a felszínre. A vidék lakói jól tudják, hogy a karibuk, vagyis az észak-amerikai rénszarvasok nyáron szívesen időznek csapatostól az ilyen jégfoltokon, mert ott kevésbé vannak kitéve a vérükön tobzódó töméntelen szúnyog molesztálásának. Értelemszerűen e helyeken sok ürüléket hagytak hátra és a korábbi idők vadászai is ott ejtették el őket, így sokféle fegyver- és szerszámtöredék éppen ott temetődött el.

Andrewsék 2000-ben hozzájutottak a Mackenzie-hegység részletes műholdképeihez, majd évek múltán elegendő pénzt sikerült gyűjteniük a lakott vidékektől távol eső területek helikopteres bejárására. Mivel szinte azonnal találtak egy régi, fűzfából készült íjat, a Nemzetközi Sarki Év keretében támogatást kaptak további nyolc jégfolt kutatására. A siker elsöprő volt. Találtak többek között 2400 éves dárdahajító eszközöket, egy ezeréves mókuscsapdát, 850 éve készült íjakat és nyilakat. A munkába bevont biológusoknak alkalmuk nyílt a karibuürülékek tanulmányozására, melynek során állati és növényi maradványokat, polleneket találtak. DNS-tesztekkel a karibuk leszármazási vonalait, illetve vonulási útvonalaikat elemezték.

A kutatók most versenyt futnak az idővel, mivel nyaranta a jégfoltok folyamatosan olvadnak, és ha további értékes régi használati tárgyak a felszínre kerülnek, a rénszarvasok összetaposhatják őket, vagy kárt tehet bennük a savas talaj.

270 éves, négy darabba tört fűzfa nyílvessző (felül), és 340 éves, több darabból rekonstruált íj (alul)