Már a bevezetőben érdemes utalni arra a nem felejthető tapasztalatra a Csodák Palotájában, amikor a váltakozva hideg és meleg meneteket tartalmazó csőspirált megfogjuk. Ekkor ugyanis villámcsapásszerűen vagy égetően forrónak, vagy metszően hidegnek érezzük a valójában se nagyon hideg, se nagyon meleg tárgyat. Pedig csak a hideg- és melegérzékelő sejtek szállítanak ellentmondó információkat az agynak, amely mindenesetre kellemetlennek mutatja az érzetet a tudatnak.

Az érintőképernyők tervezői eddig alapvetően három módszert alkalmaztak a visszajelzésre: a vizuálist (a megérintett terület színe, helyzete megváltozik), a hangot (kattanást vagy sípolást hallunk) és a tapintásost (a készülék megrezdül vagy röviden berreg egyet). Szokták ezeket kombinálni is, leggyakrabban a vizuális és hangviszszajelzést. A tapasztalat szerint ezek megfelelőek, az emberek túlnyomó többsége nagy biztonsággal kezeli az érintőképernyőket, feltéve persze, hogy egyéb körülmények, például a lassú reagálás vagy a logikátlan menüszerkezet nem rontják el az élményt.

Úgyhogy a kutatások inkább a szolgáltatások bővítése, illetve az élményfokozás irányába folynak. Meglepő, hogy milyen egyszerű változtatások milyen döbbenetes érzékletkülönbségeket okoznak. Ha ugyanis a képernyőt nem a felületére merőlegesen (ki-be), hanem oldalra és/vagy fel-le rázza meg a készülék, akkor egészen mást érzünk, ami a rezgés frekvenciájától függően is rendkívül széles határok között szór.

Ha piezoelektromos (elektromos feszültség hatására alakjukat változtató) alkatrészekhez rögzítik az LCD-t, akkor szoftverből fi noman lehet vezérelni a képernyő rezgésének irányát, mértékét és frekvenciáját. Számos trükköt elő lehet adni, a legegyszerűbb a kattintás érzetének előidézése. El lehet érni, hogy a sík felületen ábrázolt gombot a felületből kidomborodónak vagy besülylyesztettnek érezze a használó, még mindig a felületre merőleges (ki-be) rezgés frekvenciájának és amplitúdójának (kitérésének) finom, időben változó vezérlésével. Ha a képernyő éppen akkor kezd rezgésbe, amikor ujjunk a képernyőre rajzolt gomb széléhez ér, akkor úgy tűnik, mintha annak a gombnak éles széle lenne.

Oldalirányú rezgéssel és az ujj mozgásirányának figyelembevételével tapadóssá vagy síkossá lehet varázsolni az egyszerű üveg- vagy műanyag felületet. Ha a rezgések változása összefügg az éppen ábrázolt rajzolattal, akkor úgy érezhetjük, mintha a képernyő egyes részei érdesebbek lennének. A rezgés megfelelő „szervezésével” különféle felületi szerkezeteket lehet utánozni, például textilt, fémet, követ, festett falfelületet, még szőrmét is – miközben ugyanazt a sima üveget tapogatjuk!

Más-más idegsejtek érzékelik a nyomást, és az oldalirányú elmozdulást. Az ingerek aránya jelentéssel bír, és a természetben elő nem forduló rezgésekre váratlan jelentésekkel reagál az agy. Egyes kutatók már a hőérzékelésre is számítanak: Peltier-elemeket (elektromos hatásra a hőmérsékletüket változtató fémkombinációjú alkatrészeket) építenek a megérintendő felület alá, tovább növelve az érzetkombinációk lehetőségeit.

A megoldás gyakorlati felhasználása az érintőképernyő visszajelzésének további javítása, illetve a játékok élményszerűségének fokozása lehet, eddig a trükköket az idegrendszer vizsgálatára alkalmazták, és abban is csak kísérleti jelleggel. Viszont kisméretű hangszórókhoz már évek óta tömeggyártják a piezoelekromos kerámia és műanyag alkatrészeket, tehát a betű szerint plasztikus érintőképernyők megjelenése nincs távol.

A rezgés szerkesztésével különféle felületeket lehet utánozni