Akadnak, akik úgy vélik, a barlangi csoport jelölte ily módon egy közösséghez való tartozását, identitását, mások úgy vélik, a jelekkel tulajdonukat jelezték. Annyi mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy egyfajta írott kommunikáció látható a 60 000 éves leleteken.

A Pierre-Jean Texier, a Bordeaux-i Egyetem kutatója vezette többéves feltárás során szokatlanul nagy mennyiségű leletanyag, 270 vésett tojáshéjtöredék került elő. Az ezeken talált, ismétlődő geometriai mintákat két csoportba lehet elkülöníteni. Mindkét csoport nagyjából ugyanazon időszakban, 65 000–55 000 évvel ezelőtt készült.

Kutatók már eddig is találtak bizonyítékot arra, hogy több tízezer éve az emberek használtak geometriai jeleket kommunikációjukhoz. Ezt a népességet – a Diepkloof-barlangban élőkkel együtt – a HP-kultúra népének nevezik. (A kultúra a Klasies folyó közelében lévő Howiesons Poortbarlangba települt népességről kapta az elnevezést, amely ugyanebben az időben, vagyis mintegy 65 000–55 000 éve vésett szintén standardizált geometriai jeleket tojáshéjakba.) A HP-kultúra leletei kapcsán a kutatók úgy vélik, hogy az ember evolúciós történetében az „írott” kommunikáció megjelenése döntő jelentőségű volt. A Diepkloof-leletek megerősítik ezt a vélekedést –mondta el Texier.

Ráadásul néhány Diepkloof-leleten látható lyuk arra utal, hogy – akárcsak néhány ma élő afrikai gyűjtögető-vadászó népesség esetében is megfigyelhető – a strucctojásokat ivóedénynek, kulacsnak használták. Elképzelhető, hogy a héjba vésett jelek egy csoportot jelöltek meg, ezzel jelezték, hogy az „edény” melyik csoport tulajdona – véli Taxier.

„A Diepkloof-vésetek egyértelműen vizuális jelnek készültek egy olyan csoport számára, amely ismerte és értette ezeknek a jeleknek a jelentését” –nyilatkozta Francesco d’Errico, a Bordeaux-i Egyetem kutatója, annak a kutatócsoportnak a vezetője, amelyik 13 olyan vésett pigmentdarabot elemez, amelyeket a közeli, dél-afrikai Blombos-barlangban találtak. Ezeket a szimbolikus jelentésű véseteket jóval a „strucctojáshéjkódok” előtt, 100 000–75 000 éve készítették Neander-völgyi és modern emberek.

Curtis Marean, az Arizona Egyetem régésze szerint már önmagában az is szenzációsnak számít, hogy 60 000 éves „kulacsokat” találtak, ez ugyanis arra utal, hogy nagyon távoli őseink megtalálták a módját annak, miként távolodhattak el meszszebbre lakóhelyüktől ismeretlen vidékekre anélkül, hogy a szomjhaláltól kellett volna tartaniuk.

A Diepkloof-tojáshéjakon látható minták alapvetően két hosszú, párhuzamos vonalból állnak, amelyeket különböző számú rövidebb vonal keresztez. Jól kivehető, hogy a vésetet készítő személy először a párhuzamos vonalakat véste be, ezután készültek a rövidebb vonalak. Egyetlen olyan töredék került elő, amelynek a geometriai mintája eltér a többiétől, ezen a héjon a vízszintes vonalakat egy központi, függőleges vonal keresztezi.