Neander-völgyi forradalom
A Neander-völgyi ember esetében az eddigi vizsgálatok csak a mitokondrium örökítőanyagára koncentráltak, ám az itt kapott eredmények nem támasztották alá a modern ember és a 30 ezer éve kihalt Neander-völgyiek közötti rokonságot. A Science-ben közzétett legújabb eredmények viszont ezzel szemben azt mutatják: a Neander-völgyi nem jelenthet zsákutcát a fejlődésben, hiszen a mai európai és ázsiai lakosság génjeinek 1–4 százalékát hordozta. „Most már világos, a Neander-völgyiek mégiscsak elődeink voltak”, idézték a hírügynökségek a kutatás egyik vezetőjét, Ralf W. Schmitzt, a Bonni Egyetem munkatársát.
Az viszont még a szakemberek számára is komoly meglepetés volt, hogy a Neandervölgyiek génjeit kínai és pápua új-guineai emberekben is kimutatták.
„A Neander-völgyi örökítőanyagát öt modern emberével – dél-afrikai, nyugat-afrikai, francia, pápua, kínai –hasonlították össze. A pá puai és kínai genomban is jelen lévő nyomok arra utalhatnak, hogy a keveredés közvetlenül az Afrikából kivándorolt emberi populációban történhetett, és ennek ősi nyomai megvannak a Föld valamennyi népességében” – tájékoztatta a szenzációról lapunkat Raskó István genetikus, a MTA Szegedi Biológiai Központ kutatóprofesszora.
Az anatómiailag modern ember Afrikából származik, és a Közel-Keleten keveredett a Neander-völgyiekkel. A két emberfaj – ez archeológiailag is bizonyított tény – körülbelül ötvenezer évvel ezelőtt találkozott, és majd 20–25 ezer évig élt egymás mellett. A Neander-völgyi ember genetikai öröksége innen indult további vándorútjára Európába és Ázsiába.
„Közülünk mindenki, aki nem Afrikában él, hordoz magában egy kevés Neander-völgyi örökséget” – véli Svante Pääbo, a lipcsei Max Planck Intézet igazgatója. „Amit a modern ember a Neander-völgyiektől örökölhetett, az a hidegtűrés. Ami eltérő: az értelmi funkciók, a metabolizmus és a bőr” – teszi hozzá Raskó professzor.
Egy már kihalt faj genomjának elemzése különösen nehéz kihívás elé állítja a tudósokat. Az idők folyamán ugyanis a DNS parányi részekre esik szét, ezek kémiailag meg is változnak. Emellett a szenynyeződés is komoly gondot jelent. A kutatást 2006-ban kezdeményező Svante Pääbo szerint a vizsgálatoknál tapasztalt kémiai nehézségek miatt az eredmények pontosságát semmiképpen nem lenne szabad készpénznek venni, de az általános következtetés kétség kívül igaz. Ennek ellenére a lipcsei szakemberek az elkövetkező években DNS-analízis révén szeretnének többet megtudni a Neander-völgyiek anyagcseréjéről, agyuk fejlődéséről, vagy éppen beszédképességeikről.
A Neander-völgyi genom programhoz az új DNS-darabolási módszerek bevezetése teremtette meg a technológiai alapot. Ezekkel ugyanis kizárható a régebben minden archeogenetikai munkában jelentős problémát jelentő külső DNS-szennyezés – értékeli az eredményt a szegedi kutató. Az új módszerek lehetővé tették a két hominida fajban fontos tulajdonságokért felelős gének vizsgálatát és összehasonlítását. Raskó szerint az új eredmények tükrében a következő években választ kell kapjunk arra az ellentmondásra, hogy a mitokondriális vizsgálatok miért zárták ki a genetikai keveredést a két emberfajta között.
A Homo neanderthalensis maradványait először 1856-ban fedezték fel Németországban. Genomja (a szervezet DNS-ben kódolt teljes örökítő információja) 99,5 százalékban azonos a modern emberével. Robusztus csontvázuk volt, s hozzánk képest rövid végtagokkal rendelkeztek.
