Megmozdul a virtuális próbababa
A divattervezők fő eszközei az alapvető megformálásban mind a mai napig a ceruza, a papír, a kreativitás és a tapasztalat. Kevés ruhatervező szoftver létezik, mert a ruhatervezés számítógépesíthetetlensége közhely, ami miatt nem is merészkednek számítógéphez a „fashion designer”-ek. A textilanyagok és az emberi test kölcsönhatása rendkívül bonyolult. Mind a kettő külön tudományág a figurális festészeten, illetve szobrászaton belül – a divattervezés pedig egyenesen az ötvözetük. Nem véletlen, hogy mind Gollam (A Gyűrűk Ura filmtrilógia tisztán számítógépes, fontos szereplője), mind Neytiri (az Avatar hősnője) kevés és egyszerű ruhadarabokat viselnek.
A legismertebb divattervező szoftver az izraeli eredetű OptiTex. Statikus modellt készít, megadott testhelyzetre „teszi rá” a ruhadarabokat, de természetesen ez a testhelyzet tetszőleges, és a virtuális próbababát körbe lehet járni, különféle fényforrásokkal meg lehet világítani, fotóhűségű, de álló látványt lehet készíteni róla. Egy másik, közepesen ismert vállalkozás a Daz3D, amely számos kész modellt és a hozzájuk tartozó ruhákat árulja, de csak illusztrációkészítési célból, viszont újabban ezek a ruhák már dinamikusak, az animációkban egyszerű, spontán mozgást végeznek.
Ha a művész létrehozta a koncepciót, akkor a többit alaposan megkönnyíti az OptiTex. A forma és az anyagok meghatározása után a ruhadarabot be lehet digitalizálni: lényegében meg kell „rajzolni” a számítógépes modellt a szoftver által biztosított lehetőségek között. Ekkor születik meg a ruhadarab precíz, digitális, térbeli modellje. Ahhoz, azonban, hogy a számítógép meghatározhassa a szabásmintát, meg kell adni a vágási vonalakat. Ezt a gép nem találhatja ki magától, mert kreatív művelet: ugyanazt a ruhadarabot többféle osztással is elő lehet állítani, de csak egyfélével lesz az igazi, olyan, amilyennek a tervező megálmodta. De a szabók sok évszázados tapasztalatát, az ipari szokásokat beépítették a szoftverbe, aminek alapján tesz is javaslatokat a felosztásra, amit a tervező megváltoztathat.
Az Intel európai kutatólaboratóriuma két projektben is foglalkozik a XXI. századi ruhatervezés megalapozásával. Az egyikben számos valós eset felvételével teszik a virtuális kifutón végiglépdelő digitális manöken ruháját egyre valószerűbbé. A másikban pedig az OptiTex ruhatervező program gyártójának megbízása alapján dinamikus megjelenítő modult fejlesztenek. Azért kellett ehhez az Intel, mert a feladat bonyolultsága miatt óriási a számítási igény. Az Intel–OptiTex projekt tárgya, hogy a valószerűség megtartása mellett a lehető legkisebb legyen a számítási igény. Az a számítógép, amelynek három nap kell egy hurrikán modellezéséhez, egy egész napot töltött a képen látható selyemruha mozgásának kiszámításához. Itt ugyanis csak egy képkockát látunk, de a gép elkészítette a kifutón előrelépdelő, megforduló, majd visszasétáló modell „kötelező kűrjének” teljes filmjét. A szoknyarész hullámossága nem a dizájn része, hanem a selyemanyag dinamikus viselkedése. Az Intel–OptiTex projekt távolabbi célja, hogy az amerikai WalMart áruházlánc ruhakínálatát akár egyedi összeállításokban is filmszerű hűséggel lehessen megtekinteni az interneten, és hogy az ehhez szükséges szerverfarm a lehető legkisebb teljesítményű (költségű...) lehessen.
