2007 nyarán az Atlantis nevű kutatóhajó rutinméréseket végzett a kaliforniai partok közelében, fedélzetén a Woods Hole Oceanográfiai Intézet és a Kalifornia Egyetem (Santa Barbara) kutatóival. Mintegy 15 kilométerre a partvidéktől, nagyjából 200 méteres mélységben jókora, kupolaszerű képződményeket találtak, ám eleinte fogalmuk sem volt, mik lehetnek azok. Soha sehol nem találtak még ezekhez fogható méretű alakzatokat. Ekkor vetették be az Alvin búvárhajót, illetve az automatikusan működő Sentry nevezetű szerkezetet, melyek mintákat hoztak a felszínre, feltérképezték a kérdéses tengeraljzatot, és miután tavaly ősszel szisztematikus kutatást végeztek, immár nekiállhattak a kőzetanyag elemzésének.

A kutatók legnagyobb meglepetésére a kőzetminták megszilárdult aszfaltnak bizonyultak – írták a Nature Geoscience nevű folyóirat legfrissebb számábanmegjelent közleményükben. Eszerint a futballpálya méretű, hatemeletes ház magasságú, kupolaszerű kiemelkedések 35–40 ezer évvel ezelőtt történt kőolajkiömlésekből származnak, melyek megszilárdultak a tengeraljzaton. Becslés szerint legalább 100 ezer tonnányi aszfalt ömlött ki.

A dómok vulkánhoz hasonló alakzatok, ám nem lávát, hanem nyersolajat és gázokat, főként metánt produkáltak. Ez utóbbi a két legnagyobb alakzat közötti hasadékokban még nap jainkban is áramlik kifelé, bár úgy vélik, sosem éri el a felszínt. A kőzetanyag egyébként erősen mállott és nagyon könynyű, likacsos szerkezetű.

Ahhoz, hogy megtudják, honnan származik ez a rég kiszabadult kőolaj és mi minden történt vele az idők folyamán, fúrásokat kellene végezni. A kutatók immár azt is tudják, hogy sokféle életforma vert tanyát a kupolák környékén, melyek szinte mesterséges zátony benyomását keltik. Úgy vélik, a hajdani metánkiáramlások korábban biológiai sivataggá változtatták a tengeraljzatnak ezt a részét, mely az idők folyamán újból benépesült.

Természetesen arra is kíváncsiak, hogy megőrződtek-e valamilyen korábban élt lények maradványai az aszfaltban, már csak azért is, mert több kutató a Los Angeles-i La Brea kátránytavak tenger alatti analógiájának tartja az aszfaltdómokat. La Brea (spanyolul kátrány, aszfalt) a kaliforniai nagyváros kellős közepén található, s amellett, hogy egyedülálló turistalátványosság, kivételes őslénytár is.

Az itteni aszfalttavakból, melyek a kőolaj felszínre szivárgása során keletkeztek, rengeteg állat maradványa került elő. A legidősebb csont- és fatöredékek 38 ezer évesek. A fosszíliák között előfordul mamut, kardfogú tigris, bölény, teknős, csigák, halak maradványa, de megtalálták az aszfaltban egy 9000 évvel ezelőtt élt nő koponyatöredékeit is. Ezek, továbbá a megőrződött pollenek és maradványok rengeteg információval szolgálnak a korabeli ökoszisztémáról, éghajlatról is.

Nagy felbontású mélységmérésen alapuló kép a tengerfenék domborzatáról Santa Barbara partjai közelében az aszfaltkiemelkedések