Mese az elveszett iPhone-ról
A történet úgy indult, mint a mesében: az ismeretlen ifjú a kaliforniai Redwood City egyik bárjában – az Apple központjától úgy 30 kilométernyire – iddogálva egy gazdátlan telefont talált, melyről kiderült, hogy igazi kincs. Az enyhén samsungos stílusú (a korábbi iPhone-oknál némiképp szögletesebb) készüléknek nemcsak tulajdonosa nem volt, de azonosítható márkája sem, ám a szóban forgó fiatalember az operációs rendszerből, illetve egyes műanyag alkatrészek emblémájából azt a következtetést vonta le, hogy alighanem az Apple egy eddig még be nem jelentett modelljéről lehet szó.
Az eset rejtélyességét fokozta, hogy a telefon – az új, még premier előtti autókhoz hasonlóan – „álruhában” volt: beöltöztették egy olyan műanyag házba, ami leginkább az előző generációs iPhone karosszériájához hasonlít (viszont a gombnyílások máshol voltak rajta).
A gyanút a Gizmodo (az egyik legolvasottabb techblog) szakértői is megerősítették, és némi vizsgálódás után 5 ezer (más források szerint 10 ezer) dollárt adtak a névtelen szerkezetért. Az időközben a távolból leblokkolt hardver felboncolása nyomán megszületett a Gizmodo egyik legolvasottabb, sok millió kattintást hozó bejegyzése, amely így mindenképpen megtérülő befektetéssé tette a vételt.
Még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy a telefont hamarosan vissza kellett adni: az Apple jogásza jelentkezett érte egy határozott hangú levél (ügyvédi felszólítás) elküldésével. A Gizmodónak tehát el kellett búcsúznia az új szerzeménytől, cserébe viszont a leghivatalosabb helyről kapott megerősítést az addig a „ha akarom, elhiszem” kategóriába tartozó sztori.
Amit a kalandos sorsú készülékről megtudott a közönség, az semmiképpen sem nevezhető technikai forradalomnak. A már említett paramétereken túl a telefon legérdekesebb eleme a dizájn: ez a masina egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az eddigi találgatásokhoz kapcsolódó illusztrációkban tippelték. Az élek szögletesek (vagyis vannak élek), az oldalt körbefutó alumíniumcsík kifejezetten dekoratív. Van rajta külön exponálógomb a fényképezéshez, ez is újdonság. A készülék 3 grammal nehezebb az előző iPhone-nál, amiért valószínűleg a 16 százalékkal nagyobb akku a felelős.
A világ – minden bizonynyal – leghíresebb „nulla kilométeres” telefonját egyébként Gray Powell 27 éves szoftvermérnök vesztette el, aki természetesen az Apple-nél dolgozik. (Vagy – a pesszimistább kommentelők szerint – mostanáig ott dolgozott. Sokan emlékeztetnek egy hasonló esetre Kínában, ahol tavaly öngyilkos lett az akkori iPhone-prototípust elvesztő Foxconn-alkalmazott.) Az internetes hozzászólásokból ugyanakkor inkább az a vélemény kerekedik ki, hogy Steve Jobsnak inkább ki kellene tüntetnie a szétszórt munkatársat, hiszen ennél nagyobb (és olcsóbb) reklámot aligha kaphatott volna az iPhone 4G.
Az ügy arra is rávilágít, hogy a meglehetősen divatérzékeny ITC-piacot a közvélekedéssel ellentétben nem a technológia, hanem sokkal inkább a marketing vezérli. A mérhető műszaki paramétereket tekintve az új telefon semmivel sem emelkedik ki a jelenlegi smartphone-mezőnyből, és mégis: ha ma kezdenék árusítani, borítékolni lehetne a tömeghisztériát.
Az is látható azonban, hogy az Apple egyvalamiben mégiscsak megelőzte a korát: a konkurensek – például a Microsoft a szintén most, hasonló körülmények között lelepleződött Windows Phone 7-tel – még csak most kezdik behozni a sokéves lemaradást a multitouch kezelőfelület és a képernyődizájn területén.
