„A rákos megbetegedéseknek világszerte 21 százaléka hozható összefüggésbe fertőzésekkel – az infekciók kétharmadáért vírusok felelősek, egyharmadáért baktériumok, és mindössze egy százalékának áll a hátterében paraziták által előidézett kór. Feladatunk annak megakadályozása, hogy ezek a fertőzések daganatos elváltozást okozzanak, s hogy megfelelő kezeléssel meggátoljuk a kórokozók pusztítását” –mondta lapunknak Harald zur Hausen, aki a vírusos fertőzések felismerése terén hatalmas eredményt ért el.

Az 1970-es években uralkodó felfogással szemben Harald zur Hausen ugyanis azt feltételezte, hogy a humán papillomavírus (HPV) szerepet játszhat a méhnyakrákos esetek egy részének létrejöttében. Tíz év alatt a HPV különféle típusait próbálta kimutatni a rákos sejtekben. 1983-ban fedezte fel a rákkeltő hatású HPV 16-os vírustörzset, 1984-ben pedig már igazolta, hogy a méhnyakrákos betegekből vett mintákban a HPV 16-os és 18-as vírustörzs az esetek nagyjából 70 százalékában jelen van a daganatos betegek szövetmintáiban. Harald zur Hausen ezért a felfedezéséért negyedszázaddal később, 2008-ban orvosi Nobeldíjat vehetett át.

A Nobel-bizottság értékelése szerint a nemi úton terjedő fertőzések között a HPV a leggyakoribb, amely világszerte a népesség 50-80 százalékát érinti. A vírusnak több mint 100 típusa ismert: ezek közül nagyjából negyven a nemi szervek környékén fertőz, 15 pedig nagy valószínűsséggel méhnyakrákot okoz. A HPV ezen kívül néhány más ráktípus kialakulásáért is felelőssé tehető, így például a hüvelyi, a férfi nemi szervi vagy a szájüregi rákok megjelenésében is szerepet játszhat. A szövettani vizsgálatok alapján méhnyakrákosnak tekintett nők 99,7 százalékában megtalálható a HPV. Hausen kutatásainak köszönhetően nők millióinál előzhető meg a daganatos elváltozás.

Mégis időről időre arról hallani, hogy a HPV elleni védőoltás hatékonyságát egyesek megkérdőjelezik. Hausen professzor szerint nem kérdéses a vakcina hasznossága, hiszen „a jelenleg elérhető leghatékonyabb anyagokról van szó. Folyamatosan kapcsolatban állok a hatóanyagot gyártó két céggel, tanácsaimat természetesen ingyen adom. A világon eddig ötvenmillió fi atal lányt oltottak be. Ez fantasztikus eredmény. Nagyon fontos tudni, hogy a nemi élet megkezdése előtti vakcináció közel 100 százalékos védettséget biztosít a védőoltásban levő HPV-típusok okozta rákos és jóindulatú megbetegedések ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene időnként méhnyakrákszűrésre menni”.

A lenyűgöző eredmények ellenére a nyugat-európai és az észak-amerikai sajtóban időnként mégis megjelennek olyan írások, amelyek az oltással kapcsolatos mellékhatásokat taglalják, de fontos megjegyezni, hogy a vakcinával kapcsolatba hozott haláleseteket nem minden esetben bizonyították. „Minden egyes ember élete nagyon fontos számomra, ezért küzdeni kell, hogy ne legyenek ilyen esetek, de tudni kell, hogy a másik oldalon viszont millió olyan nő lehet, akinek az életét a vakcina mentette meg.”

Harald zur Hausen profeszszor számára a tudomány fejlődése lenyűgöző, de nem hiszi, hogy belátható időn belül valamennyi daganatos elváltozást hatékonyan tudjuk kezelni. Jelenleg a gyakori betegségek gyógyítására koncentrálnak a kutatók, a néhány embert érintő daganatok kezelésére kevesebb figyelem jut. Ennek ellenére optimista, mert most öszszehasonlíthatatlanul előrébb tart a tudomány, mint amikor a pályáját elkezdte.

„A világ több pontján is kiemelkedő szinten folynak a daganatos betegségekkel kapcsolatos kutatások. Néhány »forrópont« természetesen kijelölhető Európában és az Egyesült Államokban. Jellemző a nemzetközi együttműködés, illetve a kutatások nemzetközi finanszírozása. A kutatási eredményeknek köszönhetően javulnak az emberek túlélési esélyei, de ezeket az esélyeket nem mindenki kapja meg. Ezen a téren az Egyesült Államok mutatói jobbak, mint az európai országok többségéé, nem beszélve más kontinensek adatairól” – véli a Nobel-díjas kutató. Hausen professzor jelenleg is aktív kutató, aki hetvennégy évesen is fontosnak tartja, hogy figyelje a nemzetközi tendenciákat, illetve folytassa kutatásait. Ha ideje engedi, előadásokat tart és népszerűsíti azt a tudományt, amely életének meghatározó része. Mint most Budapesten.

Rákot okozó fertőzések

A HPV hatásmechanizmusának felfedezése óta már egész sor kórokozóról derült ki, hogy köze lehet a daganatos betegségekhez, s az ismeretterjesztőként is aktív Harald zur Hausen 2006-ban világszerte népszerű könyvet is írt a témáról Infections Causing Human Cancer (Emberi rákot okozó fertőzések) címmel.

A HPV után a legismertebbnek ebben a mezőnyben a Helicobacter pylori baktérium számít, amelyet gyomorfekéllyel és különböző emésztőszervi daganatokkal hoztak összefüggésbe. A közelmúltban erre is kidolgoztak egy szellemes szűrőmódszert: mivel a baktérium a szájüregben is megtelepszik, és kellemetlen szájszagot okoz, a jelenléte kimutatható a szájüregi gázok koncentrációjának vizsgálatával. Ha hidrogénszulfidot, metilmercaptant és dimetil-szulfidot mutat ki a szonda, akkor érdemes lehet elvégezni a komolyabb daganatszűréseket.

A nyirokrendszer rákos betegségei, az ún. limfómák bizonyos fajtái is fertőzéseredetűek lehetnek Harald zur Hausen teóriája szerint. Egyértelmű összefüggés van az Epstein-Barr vírus (EBV), illetve a vele rokonságban álló Citomegalovírus és bizonyos ritka rákféleségek között. Az is igaz ugyanakkor, hogy –akárcsak a méhnyakrák – ez utóbbi betegségek is jól gyógyíthatók, ha sikerül a kórt időben észlelni.

Hasonlóan szoros összefüggés mutatkozik a hepatitis C vírusa és a májrák kialakulása között, igaz persze, hogy az ilyen fertőzések csak a kór valószínűségét növelik, nem jelentenek teljes bizonyosságot, arra azonban alkalmasak, hogy megfelelő szűrőmódszerekkel hatékony megelőző intézkedéseket lehessen tenni mind egyéni, mind társadalmi szinten. (H. M.)

A rákos megbetegedések 21 százalékát fertőzés okozza