Víz pusztítja Babilont
A baj nem új keletű. Már 2600 éve a híres ókori uralkodó is „harcolt” a vízzel. Az Eufrátesz és a part menti öntözőrendszerek közelsége már akkoriban is veszélyeztette a babiloni építményeket. Az i. e. III. század vége felé a város lakóit a nem sokkal korábban Mezopotámiában uralomra jutott szeleukidák új székhelyük, Szeleukeia építésére áttelepítették, Babilon örökre elnéptelenedett. A több évszázados természetes enyészet mellett szörnyű nyomokat hagyott a közelmúltban a megmaradt építészeti emlékek elhanyagolása, majd a szakszerűtlen helyreállítás, s még inkább a háborúk alatti fosztogatás. A régészek és a kulturális emlékek megóvásának szakértői úgy vélik, mindenekelőtt a víz okozta problémákat kell kiküszöbölni. Ez alapfeltétele annak, hogy a jövőben Babilon idegenforgalmi látványosság lehessen, s hogy archeológiai kutatások folyjanak.
A Közép-Kelet talán legnagyobb jelentőségű műemlékegyüttesének megmentését célzó, Babilon jövője címmel született új tanulmány is dokumentálja a víz okozta károkat, különösen azokat, amelyek összefüggenek az Eufrátesz folyóval és az öntözőrendszerekkel. Az átázott talaj miatt az agyagtéglák mállanak, a falakat összeomlás fenyegeti. Bábel tornyának maradványait is állóvíz veszi körül. Éppen ezért hidrológusokat és statikai mérnököket is bevonnak a munkákba.
Már Nabukodonozor is – jegyezte meg McGuire Gibson, aki amezopotámiai régészet szakértője a chicagói egyetemen – gondolkodott rajta, hogy a régi (óbabiloni) romokból emelt halomra építtessen új épületeket, így oldja meg a vízkérdést.
A feltárómunkát tavaly kezdte meg a World Monuments Fund (Műemléki Világalap) az Iraki Antikvitási és Örökségi Állami Bizottsággal együttműködve.
Az első helyszíni ásatásokat még az első világháború előtt német régészek végezték, akik ugyancsak felismerték az Eufrátesz egyik mellékfolyójából – a mai Bagdadtól mintegy 80 kilométerre délre – kivezetett öntözőcsatorna pusztító hatását.Már ők is arról számoltak be, hogy a víz, valamint a mezőgazdasági területek és a falvak benyúlása az eredeti város határain belülre súlyos károkat okozott az agyagtégla építményekben. Ráadásul később az emberek széthordták az agyagtéglák és a kövek java részét, s szinte semmit nem hagytak meg a Zikkuratból, amelyet a Szentírás Bábel tornya néven említ. Sőt, maguk a németek sem tértek haza zsákmány nélkül: szétbontották és Berlinbe szállították (ma is ott látható) a híres Istár-kaput.
A bajokat csak tetézte, hogy néhány éve a nagyobb turisztikai vonzerő érdekében egy új csatornát és egy mesterséges tavat ástak a műemlékegyüttes tőszomszédságában.
Hab a tortán, hogy az 1970–80-as években Szaddám Huszein iraki elnök, aki szívesen tetszelgett Nabukodonozor nagyságának örököse szerepében, királyi elődje palotájának helyén, követve az alapok körvonalait, impozáns épületet emeltetett magának Babilonban. Még abban is majmolta az ókori uralkodót, hogy minden egyes téglára rányomatta saját nevét. Az új palota és néhány egyéb „rekonstrukció” a legkevésbé sem volt autentikus (noha állítólag a német régészek vázlatai alapján tervezték meg), mégis ezek uralják a helyszínt. „Az igazi gond, hogy miként teremtsünk egyensúlyt a régészeti helyszín és a turisztikai attrakció között” – magyarázza Jeff Allen amerikai múzeológus, megjegyezve, hogy Irak számít Babilonra mint jövőbeni idegenforgalmi bevételi forrásra.
A 2003-ban kezdődött iraki háború során fosztogatások okoztak újabb károkat Babilonban. Az amerikai katonák néhány évre megszállták Babilont, hogy megvédjék a pusztítástól, de hagytak más „sebeket”. Megbolygatták a talajt a rajtuk lévő tárgyi leletekkel együtt.
Egy évvel ezelőtt Babilon ismét az irakiak ellenőrzése alá került. A nemzetközi régészcsapat addigra már építményről építményre feltárta a helyszínt, s megkezdte két múzeum felállítását.
De nem csupán Babilont fenyegeti a víz. Az MTI jelentéséből kiderül, a 4500 éves iraki romvárosban, a Bagdadtól 280 kilométerre északra fekvő Aszszúrban a Tigris folyó hullámai több szobrot és agyagtáblát elsodortak már. Az UNESCO 2003-ban vette fel Asszúrt a veszélyeztetett világörökségek vörös listájára.
