Bejelölt anyám a Facebookon
A „bejelölt anyám a Facebookon” jelenség egyre terjed, hiszen a mai középkorúak számára sem űrtechnika az internet, egyre több (nő) használja a közösségi portálokat. Egy humoristacsapat metalhimnuszt is készített a jelenségről, a YouTube-on is látható a Back of the Class együttes komikus klipje.
A Los Angeles-i humoristacsapat bemutatja, amitől a tiniket a hideg rázza: a mama felteszi kisgyermekkori képüket a nyilvános fotóalbumába, vagy többoldalas litániákat ír nekik mindenki szeme láttára. A szülők számára természetes, hogy megkeresik családtagjaikat, akik akár kínosan feszengve, akár magától értetődő természetességgel fogadják ezt. Ettől kezdve azonban vége a magánéletnek: mindenki látja, ki után érdeklődik az ifjú, mi lesz a hétvégi programja, hogy viselkedik a haverok között, hogy tanul, mennyire szorgalmas, és sorolhatnám.
Nem biztos, hogy ez jó a szülőknek, és nem biztos, hogy jó a fiatalnak, aki épp a családi fészekből készül kirepülni. A legtöbb közösségi oldalnál (iwiw, Facebook) az adatvédelmi beállításokban lehet szofi sztikált megoldásokat alkalmazni, hogy egyes felhasználókat kizárjunk a „környezetünkből”, de a közeli családtagok esetében erre hamar fény derülhet, és kínos magyarázkodást követel a helyzet. Legjobb – mondják gyakorló, érintett szülők –, ha nem kommentáljuk a gyerek internetes megjelenéseit, és a valós világban maradunk vele kapcsolatban, ahogy azt eddig is tettük.
Nem így vélekedik azonban a munkaadók vagy az őket képviselő fejvadászok egy része, akik számára valóságos „információs aranybánya” a közösségi oldalra feltöltött rengeteg információ. Egy-egy álláshirdetésre sokszoros a túljelentkezés, ilyenkor a fárasztó és időrabló személyes meghallgatások helyett a jelentkezők ingyenesen elérhető adatlapjait nézik meg először. (Sőt van, hogy meg sem hirdetik az állást, csak a közösségi oldalakon néznek új munkatárs után!) Egy online álláskeresési szakértő szerint több dolgot is tehetünk, hogy a munkaadók ránk találjanak.
Először is töltsük ki adatlapunkon a jelenlegi és volt munkahelyekre vonatkozó mezőket. Így máris kiemelkedünk a tömegből, mert csak nagyon kevesen teszik ezt meg. Érdemes azonban néhány szóban a cégeket és a pozíciókat is bemutatnunk. A személyzetis munkatársak ugyanis többnyire egy munkahely nevére vagy kulcsszóra (pl. könyvelő, marketing stb.) keresnek.
Mindenképp adjuk meg azt is, hogy milyen munkakörben vagy területen szeretnénk elhelyezkedni. Ha most nincs állásunk, akkor a jelenlegi munkahelyhez ne azt írjuk, hogy „munkát keresek”. Tüntessük inkább fel azt a munkakört vagy szakterületet, amiben el szeretnénk helyezkedni. Ez sokkal jobb első benyomást kelt, és a fejvadásznak is támpontot nyújt.
A gyerekeket az interneten zaklató felnőttek, sőt a gyerekeket zaklató gyerekek napi szinten szereplői a médiának. A közösségi oldalakon néhány angolszász országban elérhető egy ún. pánikgomb. Itt azonnal élőszóban kaphatnak segítséget a zaklatást elszenvedő vagy magukat csak simán rosszul érző, internetező gyerekek. Nálunk még aránylag kevesebb gyerek használja a közösségi oldalakat, de semmiképpen nem tudatosabbak – mondják egybehangzóan a szakértők.
A pánikgomb és a virtuális segítség helyett legjobb lenne a felkészült szülői, tanári felügyelet a netező gyerek mellett. Ennek eléréséhez az kell, hogy nyilvános vitákon beszéljenek a problémáról a szülők, a tanárok, és pl. ne könyveljék el jó helyzetnek, hogy a gyerek csendben elvan a gép előtt órákig, maximum zenét hallgat. Már a pár perces videoklipekben is vannak olyan képsorok, amelyek akár horrorisztikus tartalmukkal mély nyomot hagynak a gyerekekben, és amit semmilyen karika vagy felirat nem jelez.
Magyarországon a Kék Vonal nyújt azonnali segítséget a bajbajutottaknak: a bármilyen telefonról hívható, hat számjegyű 116-111 számon érhetjük el őket, vagy a napokban megújuló interaktív honlapon. A legtöbben a tizenévesek közül és az online barátkozás témájában keresik meg őket – tudtuk meg a szervezet képviselőjétől, Mayer Vilmától.
