Ordító kódok, digitális lábnyomok, oszd meg és zümmögj!
A fesztiválon bemutatott fejlesztések első látásra ráérő programozók játszadozásának tűnnek. Így a mindenhol megtalálható vonalkódok dekódolása és újraírása mobil eszközökkel nagyon menő bizonyos körökben mostanában: erre alapul az ún. Stickybits program.
Ennek értelmére ember nem jött még rá! Vagyis, hogy akár a húsvéti csokinyúl talpára ragasztott vonalkódot beszkennelve ahhoz szöveget, videót, hangot vagy linket csatoljunk, az új kódot kinyomtassuk, és felülírjuk a terméket. Majd akkor jön a meglepetés, ha aztán az így felülírt kódot később hasonló eszközzel leolvassa valaki. Ilyen lehet például egy mozgó-mosolygó arcképpel ellátott előregyártott meghívó, egy saját recepttel feldobott élelmiszer vagy egy éneklő jókívánság-képeslap!
Hogy kinek van ilyen leolvasója a pénztároslányokon kívül, és ki fog nekimenni egy bonbonnak digitális árleolvasóval: ezt már az olvasóra bízzuk! Nálunk egyébként a vonalkódokról még mindig „csak” az árucikkek ára jut eszébe az embereknek. Ha viszont mobilunkkal lefényképezzük a vonalkódot, és mobilinterneten belépünk egy adatbázisba, akkor már ott, a boltban megtudhatnánk, hol olcsóbb ez a termék, vagy nincs-e betiltva, van-e benne szója, vagy hogy hol gyártották. Erre ma még csak egy német fejlesztés, a www. barcoo.mobi.de nyújt megoldást, de talán a német áruházláncoknak köszönhetően nemsokára nálunk is elérhető lesz. Látszólag csak kicsit hasznosabb, bár már 15 éve világszerte elterjedt a Japánból származó, de nálunk még csak néhány műszaki könyv hátlapján használt ún. QR-kód.
Ez a leginkább egy inka ábrára hasonlító Quick Response (gyors válasz) kód nem vonalak, hanem felnagyított pixelek formájában hordozza az információt – általában egy linket, esetleg rövid szöveget. A kód elolvasására való dekóder a hazánkban is népszerű márkának számító Nokia egyes telefonjaiban is megtalálható, de pl. Japánban akár óriásplakátnyi formában is „szembejöhet” az utcán.
Aki inkább hasznosan és közösségben töltené idejét, annak az ún. „geolokációra” alapuló szolgáltatásokat ajánljuk. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó mozgás közben azonnal megoszthatja élményeit. Ún. digitális lábnyomokat hagyhat maga után, és persze követheti másokét. Persze egyelőre (!) csak az iPhone-nal és egyéb, szintén méregdrága, ún. android operációs rendszerre épülő okostelefonnal teheti ezt meg. A program alkalmazásával a felhasználó a valódi, földrajzi elhelyezkedése szerint tud az őt követőkkel kapcsolatokat létrehozni, fenntartani.
Pár éve ezen a fesztiválon mutatták be először a Twittert, most ez a rövid üzeneteket a geolokációval kombináló Foursquare program volt a sláger. Ennek segítségével ilyen eszközzel bárki, akár mindennapos dolgai intézése közben is, tud helytől függően üzeneteket küldeni és fogadni vagy akár szolgáltatásokat is igénybe venni. Felkeresheti például azt a pizzériát, ahol nemrég egy ismerőse jót evett, elkerülhet egy dugót, ahol mobilos ismerőse is vesztegel, vagy elmesélheti a szünetben egy színházi előadásról a véleményét, bevonva a körülötte lévőket is a végkifejlet iránti kiváncsiság izgalmába.
Ehhez hasonlít a február közepén hazánkban is bevezetett újGoogle-szolgáltatás, a Zümm (Buzz). Ezzel a mobilon is futó, a Gmail szolgáltatására alapuló közösségi tartalommegosztó programmal haladás közben is lehet azokkal csacsogni, akik a közelben vannak.
Galántai Zoltán író, jövőkutató szerint az internet a harmadik korszakába lépett. A levelezés, az irodai alkalmazások és a második, közösségi hálózatépítős korszak után ma az emberek közösségi és fizikai létét kapcsolják össze az internetes eszközök. Hogy mi lesz a jövő? A Műszaki Egyetem docense szerint nem lehet tudni, melyik technológia marad meg és fejlődik tovább. „Az 1876-os philadelphiai világkiállítás két remek találmányt is bemutatott, az írógépet és a telefont. Az utóbbi szinte senkit nem érdekelt, az írógépet forradalmi újításnak tartották – idézi a meglepő történelmi tényt Galántai doktor.
