Március 30-án minden korábbinál nagyobb energiájú ütközésekre került sor a nagy hadronütköztetőben. Először sikerült 7 TeV-es (teraelektronvolt) ütközéseket elérni, majd ugyancsak először tudták ezt stabil nyalábokkal is megtenni. A gyorsító alagútjában történt ütközés során két 3,5 teraelektronvoltos nyaláb találkozott. Ezzel új korszak kezdődött az LHC-nál, egyúttal a nagyenergiás fizikában.

Az igazsághoz tartozik, hogy először megállt a kés a levegőben. A reggelre tervezett kísérletet ugyanis néhány órára elhalasztották az energiaellátásban fellépő zavarok, valamint a mágneses biztonsági rendszer „túlérzékenysége” miatt. A problémák észlelése utána a CERN vezetősége azonnal határozottan cáfolta, hogy a 2008. szeptemberi komoly meghibásodás megismétlődéséről lenne szó, amely miatt mostanáig kellett halasztani a projekt megvalósítását. A nehézségeken felülkerekedtek, majd beindultak a nyalábok.

„Nagyon sokan dolgoztunk együtt azért, hogy ez ma így lehessen. Talán nem túlzás a mai részecskeütközések megtörténtét a holdra szálláshoz hasonlítani” – értékelte az irányítóteremből az eseményeket a cernblogon Szillási Zoltán fizikus. Míg a holdra szállás körülbelül negyven évvel ezelőtt az akkori kor technológiai lehetőségeit feszegette, addig az LHC és a rajta található kísérletek a ma elérhető legkomolyabb technológiák használata nélkül egyszerűen megvalósíthatatlanok maradtak volna. Szillási Zoltán kollégáival együtt azt reméli, hogy hamarosan megtalálják az oly nagyon keresett részecskéket, illetve olyan új fizikai folyamatokat is látnak, amelyek talán közelebb visznek a világegyetem működésének megértéséhez.

„A 7 TeV-es proton-proton ütközések létrehozása óriási siker. A csúcsberendezés elnyerte a világ legnagyobb gyorsítója címet” – nyilatkozta lapunknak Lévai Péter, a MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézetének munkatársa, a magyar ALICE-csoport vezetője. (A csúcsberendezéshez négy nagy detektor – ALICE, CMS, ATLAS és LHCb – tartozik.) A nagy hadronütköztető ezzel megvillantott valamit abból a hatalmas tudományos potenciálból, amellyel alkotói számoltak. Néhány percig a világ az LHC-ra fi gyelt, de Lévai Péter szerint most kezdődik az igazi munka: a gyorsítónak stabilan kell működnie a következő 16-24 hónapban, hogy teljesíthesse a kitűzött feladatokat: felfedezze a Higgs bozont és előállítsa a kvark-gluon plazmát – nem beszélve a meglepetésekről. Külön öröm, hogy a magyar kollégák is ott vannak a élvonalban, és munkájukkal nagymértékben hozzájárultak a kísérletek sikeréhez.

A fő cél tehát most már az, hogy folyamatosan üzemeljen a berendezés, milliószámra keletkezzenek ütközések, minél több ütközési adatot mentsenek el, a számítógépek pedig minél gyorsabban elemezzék ki a sok terabite-nyi adattömeget. Guido Tonelli CERN-szóvivő szerint a nagy felfedezésekre várni kell. Milliónyi ütközésből kell kiválasztani azt a néhányat, amely új anyagformákra, új részecskék jelenlétére utalhat. Az új eredményeket az emberek ne várják erre a hétre. Hónapok, esetleg évek alapos munkája után várható bármilyen – esetleg szenzációs – bejelentés.

Kitörő öröm az óriásgyorsító CMS detektorának irányító központjában